Újszeged

Újszeged, te oly csendes, kedves,
mért nem pezsegsz;
mint bátyád az öreg Szeged,
mely néha az ördöggel szövetkezett?

Újszeged, te oly csendes, rendes,
ki sok álmot sejtetsz...
s fivéred az öreg Szeged?
Az álmokat végzi ki helyetted...

Újszeged, te számomra kedves helyiség,
vigyáz az álmomra az éjszaka,
s hozz álmot ágyamba,
mert nem jön az álom, a szépség,
mi most fáradt fejemet elszenderítené,
és nem tudok aludni, csak forgolódva feküdni.

Újszeged! Kérlek vigyázz az emberekre!
Rendes fickók s leányok ezek,
mert csendes, nyugodt helyen hálnak,
vagy netán iskolába járnak,
jól érzik itt magukat,
vigyázz rájuk a fák alatt!

Újszeged te élettel pezsgő,
adj hajnalban órát madárcsicsergésből;
mert kakas helyett rigó lesz a vekker,
ébresszen mindenkit korai énekkel.

Újszeged, te zöld vadon
jobban pezsegsz mint a Beton,
mert fivéred füstben, gázban éldegél,
amíg te kész erdővé növekedtél.

Újszeged, te előrelátó és tapintatos,
látod mi kell a jövőnek, már most.
Kell természet és nyugalom,
hol az ember szabadon
s nyugodtan élheti napjait,
mely lassan elhalványodik...

Újszeged, Te ragyogj tovább békességben
maradj zöld és ékes hangú míg nem...
Míg nem beton leszel mindörökre,
nem lesz több virág és szép fák
majd vége...


Újszeged, 2009.05.29. 00:25