Tűnődök..

Tűnődök rajtunk csendben, halkan
vajon meddig bírjuk ebben a kapcsolatban?
Az elején gondoltam ránk ennyit összesen,
most a megoldásra lett egy öteletem.

Egyre nehezebb teher a távolság, 
érezzük mindketten ezt már,
de szabjunk határidőt magunknak,
mit szólnál a szülinapomra?

Az lenne az ajándékunk, 
hogy együtt ülnénk meg a neved- s születésem napját,
nálam, a közös városunkban.

Keveset beszélsz az érzéseidről,
félek hogy nem is bírod ki addig,
nem tudom hol tarthatsz,
 elveszíteni csak úgy nem akarlak.

Szeretlek teljes szívemből,
de ha nem fog menni, nem fogom firtatni.
Erős vagyok, egy törékeny nádszál,
néha lenget a szél, s megtépáz, de állva maradok lám.

Meleg csendes szerelmed mindig feltölt,
élvezem vicces bénázásainkat,
szeretek veled kötekedve ellenállni,
s puszijaimmal elhalmozni.

Lehet fogok még sírni a karodban,
csak mert nehéz a helyzet,
de mindent megteszek titokban
hogy működjön minden.

És ha mégsem elég ez neked,
elküldhetsz oda ahová szeretnéd.
Nem ellenkezem.
De én tudom, hogy kellesz nekem.