Tűnődés

Töredezik lelkességem irányodba,
látom hogy a könnyűt választod,
ki felajánlkozva jár kel,
neki mindegy,
s cserébe egy aranybányát kap.

Lassú métely rágcsál,
mosoly mögé rejtőzve,
az érzés néha megöl,
s magányt keresnék, 
de mindenhol emberek vannak.

Éreznem nem szabadna,
de látom milyen vagy,
könnyű így vágyat ébreszteni,
ha a tűz sosem alszik.

Mégis, fel kell adnom, 
tovább kell lépnem,
én ígértem, te döntöttél,
legyek hű a saját ígéretemben.

Megint csak a jellememnek bizonyítok,
nincs az a lélek akit elfogadjak teljesen,
de jön majd egyszer egy nagy változás,
lehet egy leszek majd az ezerben.

Akkor nekem is mindegy lesz kit kapok,
boldog leszek vele tudatlan,
s nem kell normálisnak lennem,
könnyű lesz a könnyűt választanom.