Te és én

Folt hátán folt,

A szerelem jön, 

S csókot gerjeszt,

Beterít leplével. 

Csókod érzem folyton, 

S amikor már oly forró, 

Hogy igaznak érzem, 

Te hirtelen felébredsz. 

Hideg ősz torkollja le szívem, 

Zúzmarássá kopik lelkem, 

Aztán majd újra felhevítesz, 

Te kohó vagy, én a nemesfémed. 

Mások az érceiket büszkén hordják, 

Te meg óvva bújtatsz, 

De bárki aki meglát veled, 

Mindet irigység önti el menten.

Nyisd ki szemed és lásd, 

Nem vagyok egy koholmány, 

Egonkat fújja el a havas szél, 

S maradjunk csak mi ketten: 

               te és én.