Szerencsétlen vereség

Győznünk kell, nyerni fogunk! -
megyünk a pályára ilyen hangon.
Sípszó hallatszik, labda pattog,
mintha nem is élnénk úgy passzolgatunk.
Nincs meg a tűz és az a szenvedély,
amely minden meccsem bennünk ég,
győznünk kell nyerni fogunk,
de gólokat lőni nem tudunk...
Rengeteg kapufa, alig van gól,
s félidőben az ellenfél már tízzel ellóg.
Második félidei sípszó sivít,
az ellenfél kapujába kezünk több labdát berepít,
de eltelik kis idő, a fejünkben zűr lett,
s már megint hagytuk elszaladni őket.
Figyeltem az emberemre,
de támadni nem támadtam,
mert úgy tűnik jobb vagyok védekezésben,
mint támadásban.
Elöntött a düh, mikor mindig cseréltünk,
mert játszani akartam nem csak cserélni.
Így is volt gólom örülök neki,
de harcolni akartam nem csak védeni.
Ha mind a tizenhat kapufa góllá érne,
azt mondom boldogan ülnénk végre
a buszon, de ez egy szerencsétlen
vereség lett...


2009.05.24. Úton hazafelé Bácsalmásról egy kézilabdameccsről