rögtönzés

Hullámzó tó tükrén látod a halrajokat
lüktető szívemben érződik a szeretet
csak az kap belőle aki megérdemli
mert a halakat sem kapja ki csak az ki
elég kemény kitartó és becsületes s
a hosszú munkában megsérült tenyerét nem siratja
hanem mitmikor kell azt feláldozza
a kitartó munka szent és reményteli
mégis kínzó vággyal teli
véres verejtékkel dolgozol érte
hogy meglegyen utána a mennybéli béke
szavak helyett beszéljen a kezed
s minden vágytól remegő cselekedeted
a tiszta töretlen kívánó tekiteted
mely számtalan képzettel játszott
addig veled, s csak téged látott a munka folytán
add oda magad aztán mint a kihorgászott hal
légy trófeája s halj meg érte ha kell
de ha úgy érzed el kell menned
ne habozz, mert a tóban levő halrajban
nagy a választék, de egy sem olyan mint te voltál
ők mind csak egymást utánozzák
míg te éled tovább világod
felülről már nem látnak máshogy
csak egy aranyos hal a többi között
elúszkál, de majd egyszer én kifogom...
a kör újra kezdődik
és e vers pedig befejeződik...