Repesztik..

Repesztik, repesztik, nyomják
fejemet a víz alá,
ki hinné el hogy szörnyűek
ha ők többen valák?

Nem számít a véleményed,
senki nem néz rád se,
bezzeg ha tévedtél,
az orrod alá nyomják:
hibáztál.

Különc vagyok-e, vagy önző?
Tényleg bennem van a hiba rögtön?
Minden mozdulatom probléma lenne?

De ajj, néma gyereknek...
ki hinné el a szavát?
Süket fülekre miért találtál?
még ez is az én hibám..

Nyom le a fertő, 
kiálló gyökerekbe kapaszkodok,
öntenek rám moslékot,
nehogy még segítsenek.

Szomorú a világ,
idióta egy fajta,
az önzés fellegvárának van hatalma.

Egy szem virágként keserves az énekem,
rossz szirom színnel nőve hajtom le a fejem.
Én már különb maradok mindig,
még ha szét is akarnátok tépni.