Rám szállott...

Rám szállott a közöny,
megült bennem,
hisztiként indult,
majd kihajtott a lelkemben.

Mint a penészvirágok a fürdő falán,
csendben szagtalan haladtak halkan.

Hiperérzékeny lennék?
Nyűgós és túlkoncentrált?
Vagy csak az emberi törődés hiánya 
gerjeszt mindent bennem?

Nehéz a folyamatos csendben élni,
pallosként zuhan fejemre,
s elkap a magányos fejetlenség,
karöltve a bánattal kettecskén szórakoztatnak.

Várom a szeretet huzatját ablakomban,
hercegnőként kémlelve tornyomból a hercegem,
s közben énekelnek bánat ódákat, azok ketten
szívemben a remény s szeretet várakozik.

Maradok csendben, de néha már felkiáltok, 
galambot küldök előre neked hogy siess,
mert a csüggedést megtalálom,
és közöny megmérgezi a szeretetemet.

Ingatag vagyok, kész vízzuhatag,
hol erre esek, hol arra,
de ha messziről nézed, állandó vagyok.

Kevesen láthatják medrem valódi folyását,
lehet ez a baj, brit tudósok is bizonyítják..
De a remény és szeretet bennem szikrázik,
talán csak törődésed közelsége hiányzik.