Percek a horizonton

Szavak peregnek,

Mint percek, 

percegnek, 

Pattogva telnek, 

Felvirágoztatják a bút. 

De jó is a képzelet, 

Elvisz a horizontra, 

Mosolyt csal arcodra, 

Mit ott latolgatsz. 

Gyönyörű narancs mámorban, 

Belefeledkezni a képzelet örömébe, 

Szenvedéllyel korbácsolni a húsom, 

Vadvirágok nőnek helyébe, 

A horizont-tűz forró melegében! 

Gyengéden szeretve ölelni a lágyságot, 

Mi puhán körbefonna,

S szétszakítaná a gyámoltalanságom, 

Szeretni s szeretve lenni hévvel, 

Bizalom adta kecses hűséggel. 

Hevességgel tőrbe csalni, 

A színeknek nevet adni, 

Játszanak, táncolnak a szemünk előtt, 

A nap lement, a kép eltűnt..