Oktalan pipi

Mondhatsz bármit,
nem hiszek neked.
Ígérhetsz mindent,
semmit nem ér a szavad.

Egyik nap itt vagy,
máskor meg máshol,
harmadnap munka, 
negyednap kóvályogsz
végül nem leled magad.

Ember, hol az akarat?
Miként segíthetek, ha nem szereted magad?
Mások hogy szeressenek, 
ha mindig másnak adod magad?
Hogy lennél okos,
ha nem is ismered magad?

Kárhozod a kutyákat, kik érted nyáladzanak,
ugatod őket, nem hagyod magad,
közben azt teszed mit ők mondanak:
Mondd, neked mit ér a saját szavad?

Mit ér ha nem akarod?
Miért hagyod első sorban inkább a vágyakat?
A vágyember sérült ember, kérlek ne tedd!
Légy okos, s ne add könnyen magad..

Persze persze beszélek én, egy gyermeteg csitri,
ki a szavakkal hadakozik magában,
s csendben megfigyel,
mégis te vagy az a oktalan pipi, 
ki még ennyire sem figyel...