Odavagyok

Rohannak a mindennapok,

Karodban alszok, 

Feszített munka, fáradt végtagok,

Derekadhoz odabújok.

Fel sem tűnik melletted az idő,

Kezünk egymásba illő

Fonatba feszül, 

Arcom arcodban megül. 

Félek a szemem, félek becsukni, 

Mi lesz ha holnap nem fogjuk folytatni? 

Bánatom búgna bús balladát, 

Fájdalom fojtaná meg, szerelmem hangját. 

Elengedem én,

Elengedem magamat, 

Csupasz lélekkel,

Faljuk a pillanatokat. 

Nyár van még, 

Forróság lóg a levegőbe,

Fáradt lábam fonom a tiédbe,

A pillanatunk örök,

Most karcolom a tükörbe. 

Eldobom paklim,

Nem számolom lapjainkat, 

Miként számolja a dörzsölt hatvanhat,

Bízom már benned rendesen, 

Odavagyok már érted teljesen.