Nem láttalak...

Nem láttalak már régóta,
mi pontosan két napot tesz ki ma óta.
Nem hallom a drága hangod,
mi egyszerre korbácsol fel és nyugtat.
Nem érzem a közelséged,
mi engem úgy megéget...
Nem láthatom tiszta szemeid,
mivel oly szenvedélyesen pásztáztál mindig végig
s nem tudom mikor láthatlak legközelebb
de félek, addigra a tűz lentebb ad szerelmem...
a tűz kihuny, mert nem lát téged,
nem érzi az élet értelmét, nélküled.
ha nincs ki életben tartson a szerelemmel
akkor már nem érzem a nap melegét mi símogat engem...
mintha te lennél és éreznéd: bársony bőröm puha érintését
tekintetem szenvedélyes tüzét, mi téged elragad
s hasonló gondolatokkal nézel vissza mint én magam...
vágyom ajkaid lágy érintését, s a kezed finom rezdülését
a könnyűívű hátamon, mi elég ahhoz hogy örökre hozzád láncoljon...
de csak képzelgés mind ez, s nem jutok sehova
mert még csak beszélgetni sem tudunk soha...
én dolgozom, neked társad van
úgy érzem szerelmem egyelőre társtalan...

Tiszaalpár, 2009.07.17. 20:30