Merre vajon?

Döbbenten állok meg hirtelen,
kettéválik az utam ott,
ahol nem gondoltam hogy lesz bármi,
fellépek, hopp itt egy sámli.

Nézem, fürkészek, kémlelek,
de a ködön kívül 
semmi mást nem lelek.

Két táblát megpillantok:
boldog boldogtalanság,
boldogtalan boldogság,
vajh melyik a jobb?

Egyfelé menne a szívem, 
másfelé a szívem,
kár jhogy nem értenek egyet,
bámulok, nézek a semmibe..

Várok még, telik az időm,
színesednek az őszi levelek,
hűvösödik az idő,
a korai fagy megdermeszti langyos szívem.

Figyelem ahogy enged,
de újra jön a fagy, 
már a közepe is hűl,
majd egy kicsit újra pulzál,
nem is tudom hova tenni már.

Nagy levegőt veszek,
a tüdőm kitágul,
a levegő friss, karcol,
olyan jól esik ám,
gyerekkoromat eszembe juttatja,
amikor kora reggel mentünk az iskolába.

Felnézek az égre, majd döntök,
hogy melyik út lesz az, amit köszöntök,
szemem még csukva,
nem akarom látni, 
hogy mit is választok ezek után.