Levél neked

Kedves volt Szerelmem!
ma reggel rajtad merengek,
veled álmodtam megint
a régmúlt újra beint.

Éltem már a saját kis életem,
sikeresen nem gondoltam Rád,
de Te újra a fejembe furakodtál.

Mit szeretnél mondani?
Mi az amiért így gondolsz rám,
hogy én is érzem?

Szeretsz Te egyáltalán?
Vagy csak én szerettelek?
még most is szeretlek..
de már nem mutathatom.

Közös villanásnyi képek,
érzelmek, illatok, a karod melege,
mind mind felsejlik újra,
Téged úgy szeretlek,
mint még senkit soha.

Kápráztató szemed tükre az,
mitől elkezdtem hebegni,
és a hangod duruzsolása,
ettől már teljesen kész voltam.

Álmomban nem engedtük el egymást,
Te akkor is gondoltál rám.
Pedig én ott is sajnos elhagytalak,
de Te küzdöttél, törted magad.

Mi lenne most ha találkoznánk?
Vajon megállnám a tekinteted jeges pillantását?
Vagy szeretettel, bársonyosan omlón néznél rám?
Melyik vagy? Aki nem vár vagy aki kíván?

Vajon Te is érzed vágyad belső súgását?
Téged is késztet, megesz a kívánság?
Lehetek ábrándod tárgya új csomagolásba tekerve?
Lenne még esélyem a szívedben?


Lehajtom fejem. 
Úgysem hallasz,
talán ha ezt olvasnád,
talán megértesz.
Nem, nem a testiség mi a minden számomra!
Te voltál a tökély,
Te maradsz a szerelem számomra.