Kiütve

Odaadtam magam, nem fájt,
nem bánom, nem bánlak már,
az fáj hogy csak úgy kidobtál.

Úgy söpörtél félre, mint egy kényelmetlen problémát,
az a: nem tudom mihez kezdjek veled fajtát,
hogy szeress-e vagy inkább meg se próbáld?
Te inkább csak meg se próbáltad.

Az egódat lóbáltad,
szerelmed a csigaházban vár,
még az előző kedvesed szeme néz vissza rád,
kár hogy engem megkapni se akartál.

Lelkem pedig a kezedben volt,
de te markoltad a semmit, 
nem értetted, tálcán kínáltam magam.

Jobb lesz ez így, most mégis fáj,
magamba szorítkoztattál,
szakítás utáni szakítás vagy,
szívemben egy kész csalódás.

Sajnálom hogy feladtad, vártalak lásd,
mindent megtettem amit csak akartál,
de kevés vagy nekem, ezt te magad is látod,
engedtem volna hogy én legyek a világod.

Most bújj el magadba, fedezd fel érzelmeid,
ne csalj lépre még egy lányt, mint engem.
Szeress ha itt az ideje, azt ki boldoggá tesz,
én kiheverlek, s nyugodtan élem tovább az életem.

Mégis most padlóra küldtél,
idelent kuksolok,
csendben majd mutatom a mosolyt,
s bánatom kinyílik közben lelkemben.
Halk rózsaszálként dalol egy darabig,
te kiütöttél, én hagytam,
s felkelek majd a következő dalban.