Kis köszönet Gabi néninek

Köszönöm e két évet,
s közben minden jót és szépet.
Igaz voltam néha olyan,
hogy az tiszta logikátlan;
de minden óra öröm volt,
melyeket Önnel töltöttem.
Tudom, tudom: sugdolózás,
s néha nevetés ütötte fel fejét,
de volt hogy komoly figyelemmel ültünk,
és vártuk a megvilágosodást.
Ez ilyen törvény, az olyan elv,
de mért ne paprikázhatnánk fel?
Néha egy-egy kotyogás,
mely olyan mint a motyogás,
de csak azért, hogy könnyebb legyen a haladás.
Mindent összevetve, két kezem összetéve rebegem:
Köszönöm e két évet mesterem!
Sajnálom hogy csak izgágaként láthattál,
s a komoly arcomat meg sem láttad már.
Legyen ez a versike egy kedves emlék,
szeretném ha többet érne mint egy drága ajándék,
mert szív küldi szívnek - egy szülőhelyről -
és csak azért mert minden közös pillanat ajándék
/volt/.

(Emelt matek tanáromnak)

Szeged, 2009.05.20. 22:20