Kirakatbaba

Mész az utadon,

Hol rosszabb, hol sikeresebb,

Van hogy a hosszabb út a helyes,

S van hogy lecsapod a felét.

Nem tudod előre hogy mi a tiéd,

Nincs megírva a sorsod, hogy legyen támpont,

Nem tudsz belenézni, hogy eldöntsd mi jön,

Az következik, amire bólintasz.

Bólogató babák vagyunk, üveg héjjal,

Mint a boltokban a próbababák,

Üveges tekintettel, mozdulatlanul, csendesen.

Az élet boltjában viszont nincs tömegcikk,

Hiába látsz meg egy babát,

Ha más fizeti ki, te csak szomorkodhatsz,

Üveg mögül közelről nézheted végig,

Hogy viszik haza a kiszemeltedet.

S utána végig látni fogod a játékaikat,

Ugyanúgy, ahogy a te életed is árulva van.

A mélabús színes kirakatvilág utcán járva,

Némely részét neoncsíkkal szegélyezték,

Jelölve, hogy ők az igazi babák:

Akivel bárki csak jól jár!

De az árát nem nézi meg senki,

Miattuk lesz roncs az összes többi..

Ápolt, csendes babaként nem is keresnek,

Mindenkinek a neon kell, és a villogós,

Szemem fátyla az igazra és a szépre csillog,

Nem pedig egy kirakati túldíszített kalitkára..