Kiéget a nyár

Sárgul már a hársfa levele,

Pedig nincs is csak nyár közepe, 

Készül az élet kicsit pihenni,

Perzselő napot odébb tenni.

Nem zúg már méhraj,

Elszállt étektáncuk, 

Pedig itt van még arcuk,

Az összes muskátlimnak. 

Nem tépi már vihar szele,

Sávozott függönyeimet,

Fent a függő kis szemek 

Nézik a sárga leveleket.

Pedig jön még a nyár íze,

A füzetszagú augusztus, 

Csillagok kénye az égen,

Mindig csak sóhajtom.

Színes őszt várunk,

Esővel s levelekkel, 

Csodás narancs erezettel,

Szívünk után vágyunk. 

S az idő csak játszik kacagva,

Elhiteti hogy urak valánk ma, 

S rongyos porhantokká válunk holnap,

Kiéget a nyári forróság újra.