Kié a szeretet?

Kié a szeretet benned?

Ki az, ki megrebbenti szemed? 

Kinek adod a drága idődet? 

Ki az, ki mindig is ott volt benned? 

Értékelem a csendet, 

Értékelem, hogy nem vagy benne,

Értékelem magamat, 

Tizesből négyes ha van.. 

Még érzem száraz kezed arcomon, 

Homlokod a homlokomon, 

Amikor csak mi léteztünk, 

Már csak az emléke maradt nekünk. 

Kerestem szívet helyetted, 

De nem kellett, 

Kerestem társat is helyetted,

Nem ment, 

Senki nem olyan, mint te.

Te sem vagy olyan már, 

Talán megváltoztál, 

Lehet-e még reménykedni abban, 

Hogy nem karcolsz tovább a harcban?

Belefáradtam, már nem akarok.. 

Harcolni már nem fogok, 

Csak szeretni, hinni csendben, 

Majd meginni a koktélunkat a tengeren. 

Szép kép ez, csupa idilli, 

Hol vagyunk mi így? Mi?

Csak pislogunk szürke szemünkön, 

S fancsalogva bánkódunk a múlton. 

De mégis, kié a szeretet? 

Ki égeti a szerelmed?

Ki az, kinek a keze nélkül nem remeg a szíved?

Ki az, aki most is ott lakik benned?