chillly24 blogja

Atyám, őszintén kérlek
nem is kérlek csak hallgass meg
olvasd halkan félős kérelmemet
hisz neked nincs mitől félned
csak nekem ki olyan vagyok
hozzád képest mint a kis féreg

hatalmas mindent tudó
félelmes égi-meszelő
idők, szerelmek életek atyja
s életek elvesztője

csak azt kérem vigyázz rá
nem nagy kérés de bennem nagy vágy
hogy épségben lássam mindig és mindehol
mert tudom hogy néha egészsége messze csatangol
de látszólag baj nincs csak fájdalom
kérlek ne fájjon neki nagyon

fájjon nekem áldozz fel engem
nem vétkezek vigyázok rá is ígérem
csak lássam boldognak s érezze a szerelmet
akkor nagy baj sosem lehet
(még ha nem velem is lenne az se baj)
csak vigyázz rá te fenséges égi főnök...

köszönöm!

ha madár lennék
repülve keresném
ha emlős hát talpon szimatolnék
halként a vizeket szelném ketté
féregként a taposó lábak alól kigurulnék
s erednék utánad szerelmes tested közelébe
de úgy hogy el ne égjek pásztázó szemed tüzében

de ha ember lennék
ha olyan ember lennék kit szívedből szeretsz
mondd ha te is szeretnél mit tennél?
ha úgy szeretnél hogy nem tudnál aludni?
feltétel és félelem nélkül őszintén?
tudsz engem így szeretni?

én szeretlek
s ha állat lennék úgy szeretnélek
ha növény akár tárgy
óvnálak mint a füvet a fát,
mert kis sértés is hatalmas a féltésemben
nem akarok semmi kárt tenni benned

bár itt lennél velem...
hiányzol!

nincs miért írnom
hisz értelme nincsen
nem ér semmit írásom
csak könnyítek magamon

minek írjak hát ha mögöttes nincsen
sajnálni engem külön nem kell
a szavak se úgy jönnek mint régen
csak úgy tessék lássék, kérem szépen

s vágyok kacskaringós cifra betűkre
de semmi nem akar összejönni ez időben
inkább csak csendben várok arra a pár percre
mik kisegítenek a szégyenteljes hallgatásomban

el is hallgatok ismét és várakozok
hátha közben valami fényt, világosságot kapok...

kukán ülnék ha itt nem lennék
s csak előre megtörve néznék...
fájna a szó gyötörne a lét
s nem akarnám látni a szépet

csak a csúf és a gyász
de ha akarsz hazatalálsz
csak tudd hol van az otthonod
én már tudom: itt honol

mert páran mint a tetvérek
néhányan meg ellenségesek
de így vagyunk mi kerek egész
aki mást mond: egye meg a penész!

Csak ülök egyedül rád gondolva
s nem érzem az idő múlását... ha volna...
a gúny s fájdalom ült arcomra
látom nem lesz ez jobb ma, se holnap

majd felnézek a szomorú napnyugtára
kurjantanék ha mernék a nagy múlásra
de szám nem nyílik szemem nem mozog
csak nézek ki s feljönnek a csillagok

fájdalmam erősebb a csillagok fényében
megnyomorítanak ők a fényükkel
mert egyszer én is vakítón tündököltem
s nézd most itt ülök a porban szánalomkeltően

s lehanyatlok a földre könnyeim csapját megeresztve
itatom a bárgyú egereket, hogy fúlnának bele
átkarolom hideg áthűlt testem félve
s keserűn álmodok bele a sötét éjbe...