Kár érte

Őszinteségem semmit nem jelent neked
képmutatásod az egeket veri,
egyedül fogsz maradni,
ha az igaz embereket szúrod hátba,
az illemeddel..

Az illem az az hogy tisztelsz,
nem az ha maszkot húzva bólogatsz,
mint egy bohóc:
mondjad csak hülye, én máshogy látom,
kár hogy fogalomzavarban szenvedsz barátom.

Így tiszta a lelked? Hoppá!
Szóval senki nincs akit magáért szeretnél,
neked csak te vagy az első,
olyan nincs hogy kompromisszum vagy elfogadás.

Állok értetlenül mint a gyermek,
tényleg így becsaptál?
Hátamba szúrtad a kést a maszkoddal?
Simán engedtem, vagyok olyan naiv,
s látod? Megint egyedül maradtál.

Lökj el, megteheted,
én tisztellek, s megértem a helyzeted.
De ha az egészből semmit nem tanultál, 
soha nem fogsz senkit szeretni már.

Az élet a megbocsátás, a harag, a vágy
a problémamegoldás, és a barátság.
Ha konok vagy, a te bajod,
egyszer rájössz majd, sosem volt igazad.

Akkor már késő lesz, én ezt nem akarom,
de addigra lehet, elfeledlek, 
s nem engedlek vissza már.
Szeretlek még így is te lüke,
kár hogy nem veszed ezt észre.