Hová rohansz?

Ezer és ezerféle cél,

Ez itt az újkor, 

Ahol már nem tét a lét, 

Elfeledtük ezt a mesét. 

Lelkek milliói kiégve,

A szárnyak földön heverve, 

Egy utolsó felesért hörögve

Engedjük el szörnyünk. 

Majd a végén jóvátesszük, 

Ahol kell, ott szépek leszünk, 

Adakozunk néha, 

Hogy hírnevünkön ne essen csorba.. 

Pedig mi magunk is tudjuk, 

Hogy mi is lenne a dolgunk,

S csak hessegetve elhajtjuk, 

Ú megeszed még azt a csokit? 

Gyarlók vagyunk, s kényelmesek, 

A világ már tök beteg,

Elburjánzott a szürkeség, 

És a kényelmes egódíszítés. 

Semmit nem használunk rendesen, 

S nem üdvözlünk kellőképpen, 

Csak annyit amit önző fogunk kiprésel, 

Vajon mikor tűnik ez fel? 

Hová rohansz világ? 

Ez a sírhant látod? 

Ez itt a kegyhely, 

Ahová magad temeted minden egyes percben.