Hóesés

méla ül a búra, figyeli a csendet
havat szórnak szét a néma fellegek
hányják mintha jobb dolguk nem volna
nem térhetnek az emberek miattuk nyugovóra

mozogni söpörni lapátolni szétszórni
hajtani hajtani gályázni gályázni
s a nyugalom csak kívülről szép
belül majd szét tép a feszültség

te mocsok fehér hó, te áldatlan tél
végre már hogy ideértél!
de köszi, el is mehetnél..!
nem várt vendég vagy évszakod végén.

s mégis nézed-e a szépet?
csodálod a tutajon érkező fehérséget?
pelyhekben száll majd csomókba tapad
hogy megörvendeztesse gyermek álmodat!

ess te hó, velem ne is törődj!
de légyszi takarítsd le magad a lábtörlőt! :)