Fogadj el

közöttünk jár
néha riogat
közöttünk dolgozik
ez a munkája:
 mi nem bírjuk munkája erejét
s hogy elveszi szeretteinket
közben szeme se rebben:
mert ő a halál.
neki már nem fáj
s ha jő annak már nem fáj,
de nekünk kik élők vagyunk könyörtelen
csak ha el nem fogadod, hogy van...

mert tudatlanság s balgaság azt hinni hogy nincs
s még rosszabb elfogadni hogy már nincs
de ha magunkhoz kötjük s nem engedünk
mi lesz holnap a következő lépésünk?
a fájdalom
s holnapután és azután és azután
ki akar életet ezután?
birkózz meg a tudattal
s engedj a fájdalomnak, 
de ne tovább mint szabad!
ne marcangold feleslegesen magad!
aminek kell az jönni fog
nincs változtatás nincs más út
csak az elfogadás
ezt kell, hogy tudd!