Emberiség

Szép dolog az emberiség,
mely két nemre oszlik szét,
faját kéjjel fenntartva él,
s nem számít ki az ki nem él...

Rossz dolog az emberiség,
mindig csak kötekednek
háborúvan s veszekednek
halál rád te gaz emberség...

Nincs már olyan ember,
ki a szemedbe mer,
mert úr lett a gerinctelen
s haljon meg ki lelkiismeretes...

Nincs itt béke és szeretet
pedig már eltelt az az időszak
mikor itt világháborúk dúltak
kihaltak az erősek, itt már mindenki gyenge...

Mert akkor az állatokból lett ember
s most emberből az állat
Te is ilyen vagy?
Mondd csak ki bátran! - Nem...

Ha engem olvasol művelődsz
örülnék ha sokan értenének
s talán jobban megélnének
látnád hogyan ad egy mű erőt...

Ember, emberek emberiség ébredj!
Rázd le húsodból a fél évszádaos koszt,
s közben erősen meghunyászkodj
mert nincs több kegyelem, véged...

Háború kell neked hogy megalázkodj
hogy végre a gerinces éljen.
Hagyjuk a törmeléket a tucat majd hogy nem gépeket
a te mint értelmes már nem magad rágod...


Ébredj hát világ mély kómádból
ha nem, hát éljünk háborúbl...
Vesszen a férgese, hulljanak ki mind
s nem lesz végre az utcán olyan ki beint...

Nem eszem gyöngyházfényű almát ha belül rothadt,
edd meg ezt az almát Te Magad!
Hagyj ki engem a játékodból, nem vagyok én baba,
kive a gyerek kénye kedve szerint játszana...

Akaszd fel magad, s voníts mint egy kutya,
mi hangja belehasít a kihalt éjszakába,
vagy végy nagy levegőt és értelmet,
száríts fel minden eddigi sérelmet...

Indíts mindenkit tiszta lappal, ép fejjel
lendítsd a népet jobb útra
különben küldelek a háborúba...
Emberiség, emberek, ember...