Eltemetett régi bosszú

Lepkéket kergetve
vidáman dalolva ugrálsz
s elfelejtetted milyen
volt az amikor hozzám bújtál.

Majd aljasan átharaptad
a torkomat, a gigám
és az orrom alá dörgölted
az összes hibám...

Jellemző... mit ne mondjak
csodálatos érzés,
s úgy gondolod
hogy ez nem sértés?

A földre rogytam s egy kicsit
megőrültem miattad
de most már nem hagyom
te mihaszna...

Maradok én ki voltam
bánat nélkül boldogan,
s kergesd a lepkéket te
én majd fentebb lépek...

Bánatom már elszelelt
mint a rossz szag a gyárban
hol mindenki csak nevet
a saját nyomorúságán...

Ma végre én jövök,
s egy labdát küldök fel az égre
mely majd csak úgy végigsöpör
mint a vihar az előző éjjel.

S a kis lepkék eltűnnek
s ha az életed megszükülne
hidd el én voltam és direkt
csak hogy végre megbosszuljalak téged!