Elmúlt

chillly24•  2021. november 11. 10:29  •  olvasva: 72

November van,

A lelkem stagnál, 

Csak virágim virítanak, 

A köd leszáll. 


Elszálltak színes tollasaink, 

Csak a cinkék csipegetnek, 

Édesek és gügyék, 

Kedvem mégis csendes. 


Tintámat befagyasztja a hideg, 

Torkomra hűlt a szikrázó szó, 

Magamba nem fordultam, 

S rosszul sem vagyok, 

Csupán a hideg csókja elkapott. 


Szép az ősz, szeretem, 

De oly nagy a csend, 

Szinte, mint egy temetésen. 


Elbúcsúzunk nyári melegektől,

Elfordulunk kellemes helyeinktől,

Hogy forró teába sírjuk lelkünk, 

Eltűnt a zsizsgés, elmúlt a jó kedvünk. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

chillly242021. november 20. 18:48

@Bugatti350: ó, értem! Köszönlek! Ölelésem! :)

Bugatti3502021. november 16. 15:14

@chillly24: :) nem más, mint az alvó társ, amit elalvás előtt, magadhoz veszel... :) (A főorvos-asszony mondta vala ,,, :)

chillly242021. november 11. 14:29

@legland: köszönöm, néha ilyen is van :)

legland2021. november 11. 13:56

Tetszik, ahogy a melankolikus húrjaidat pengeted :) Jó vers!

chillly242021. november 11. 11:03

@Bugatti350: kicsit tartok tőle, hogy mit is jelent a "nyunyóka"! De köszönöm, bármit is jelent! Ölelésem!

Bugatti3502021. november 11. 10:55

:) ! Ez az írásod, megérdemelne egy " nyunyókát" is ! :) Ölelésem ! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom