Elhalni egymásban

Sokáig szerették egymást,

De végül a szeretet mi elvált, 

S nem maradt más,

Csak berögzött megszokás. 

Sok gödörben álltatok, 

Oly mélyben is, 

Csoda hogy kiláttatok,

De a szív is mulandó. 

Tápláltátok egymás lelkét, 

S szekeretek is haladt, 

De az élet néha tragédia, 

Meg is történt veletek.

Erős kapcsotok szétpattant, 

A szeretetre nincs sallang, 

Hiába önzetlen az egyik, 

Ha vak fülekre talál a másik. 

Elhaltatok szépen lassan, 

Hiába a két gyerkőc, 

Paplant húztatok lelketekre, 

Csak a gyerek meg ne érezze... 

Van, hogy nem csak a gyermek az áldozat,

Mérgező életet élni kárhozat, 

De ne most törlessz, időd lesz, 

Az egészség fontosabb, mindenek felett!

Elhalni egymásban mindig fájdalmas,

Lesz majd egy nap, s már nem lázadsz, 

Addig a megkövült szokásaitokat engedjétek, 

Életeteket alapozzátok meg újra,

Gyeplőtöket el ne veszítsétek soha!

Egy párnak, akik a barátaim, és el fognak válni