Elefánt vagyok

Könnyű élet,

Másnak nehéz, 

Nem tudhatja a képzelet, 

Mitől nehéz egy kéz.

Folytonos körforgás, 

Fájdalommal élettel, 

Színekkel, versekkel, 

Most mégis megállt a mersz. 

Túl erős voltam, vagyok,

Nyers, egy megátalkodott, 

Csak megyek s gondolok közvetlen, 

Elefánt vagyok a kertedben. 

Letapostam gyeped, 

Beleittam tiszta kutadba, 

Már benne fekszem 

Oszlopos testem vízzel fújatva. 

Olthatatlan szomjan úgy érzem árt, 

Utólag gondolom mindig csak át. 

Most elbújok kicsit, csodavackomba, 

Begombolom magam, takaróba csavarva. 

Talán reggelre kialszom bárdolatlanságm, 

Modorom vad, aláírom. 

Nem szabad gondolnom, 

Nem szabad semmire, 

Néha ilyen vagyok, 

Ilyen kis lüke..