Döntések, várakozások

Életem káosz
hol boldogság van
hol totál kosz..

Mindig van kit szeretni,
de sosem tudom 
mikor kell dönteni.

Egyszer lila felhők úsznak,
másszor sárgák,
majd jön a zivatar
s én csak állok vizesen, árván.

Érzemleim áthatnak,
jár a kezemből a lábamba,
vénából vénába
s van hogy megfojt a magány.

De csitt!
Bánat ne hagyja el lelked,
véget nem érő mosoly ragyogja be a világod!

Szemlélj, figyelj, kövess
nézz meg mindent ami érdekes
és nézz meg mindent ami fájdalmas.

Mert ha nem tudod milyen a másik oldal,
tudatlan vagy.
Ha nem akarod tudni milyen ha rossz,
buta vagy.

És csak állok még, bámulok,
most épp a rózsaszín ködben,
nem merek dönteni,
lehet-e a rózsából piros?

Úgy jó ha hamvas,
vagy úgy ha úgy ha izgalmasan szíves?
Lehet egyszerre őrjítő mégis csendes?
Hisz a folyó sem lehet egyszerre vad patak és lassú folyam
mindennek meg van a saját ideje vajh?

Nem tudom,
de most jó a színes ködben lenni,
állni, nézni, csendben figyelni.