Derült égből...

Derült égből villám,

Csak néztem bambán, 

Tényleg te volnál? 

Régi jó barát.

Félek köszönni is, 

Mint rettent vad a cserjésben, 

Figyelem a vadászt, 

S ámulom kezeit. 

Nem kell hogy láss, 

Figyellek anélkül is, 

Látom ahogy mozog a szád, 

S hullanak a szavak is. 

Gondolatid érettebb gyümölcsök,

Az idő meghozta a változást, 

S ím nem ugrasz falnak azonnal,

Hisz születtél te is inkább a lantnak.

Örülök, hogy látlak,

Távoli követőd maradok, 

Nem kívánok felkeverni nyugodt tükröt, 

Hogy teteje tengerként háborogjon.

Különben haragod villáma lesújt,

S én újra csak tátogok, 

Mi szavak emberei némán nem ülhetünk,

Hisz minket a betűk formálnak!