Csillagmese

Csillagok több ezer fényévre,

Mint emberek az elhidegülésben, 

A technológia szent vakságában,

Élünk, mintha nem volna másnap. 

Van sok sötét bolygó, sőt galaxis, 

Ámulatba ejtő szinapszis,

Csilliárdnyi lehetőség,

S ugyanannyi esendőség. 

Vannak kik bevonzzák egymást,

S így egymásra talál, 

Keringésük hosszú ívelt,

Bevégzésük biztos siker. 

S vannak még a csillagok,

Szupernovák, az angyalok, 

Kik fényük tengerével öntik el az étert,

S milliónyi bolygó csak nézi a szépet.. 

Ám ne felejtsük el, van még fekete lyuk,

Kitől nem árt félni, ha lehet, 

Nem is látod, nem is érzed,

S egyszer csak benne ébredsz. 

Tengernyi vándor meteor hadovál,

Ők dönteni nem képesek ám,

Csak áramlanak csendben egymás után,

Itt ott egy kocc, meg ne szisszenj ám! 

Te vajon hová tartozol?

Üstökösként húzol csóvát vajon? 

Hogy aztán újra egy ellipszist rajzolj le,

S ontsd magadból a fényt mindörökre!