Boldog vagyok

Néha csak ámulok rajtad,
s van hogy szótlanságodon értetlenkedem.
Gyermeknek érzem magam, 
ki nem érti szülőjét,
ácsorgok, s vágyódom szívem kívánalmára.

Óhajtásom te magad vagy,
pőrén, mosollyal arcodon,
szíveddel kitárulkozva.

Néha megteszed,
s érzem mély szereteted,
de van hogy nem érzek semmit,
csak a saját vágyódásom.

Én vagyok-e türelmetlen, 
vagy te vagy túl türelmes?
Nem tudhatom..

Várom minden pillantásod, mit rám emelsz,
minden csókod vágyat ébreszt bennem,
s minden simításod jólesőn
dorombol lelkemben.

Boldog vagyok karjaidban,
s boldog vagyok nélkülük is,
türelemre tanítottál öntudatlan
nem járok már boldogtalanul önmagamban.

Csókot lehelek majd arcodra,
szerelmemmel melengetem lelked,
s ölelő karommal fonom át a tested.