Barátok

Szívem újra repes
        egyedül vagyok
szeretek lenni így
ám mégis csak fél vagyok

nyugalmam itt van
és mellette örülök
hogy újra magam vagyok

szörnyű korlát tombol bennem
magam sm tudom miért
szótlan s életvidám
hiányzol de a legboldogabb talán

teszek amit teszek
s szórom szavimat ócskán
páran rám gigyelnek:
ígynem toporzékolok tovább!

egyedül úszó delfin
mi elcsallangott játszván
de mindig visszatalál
s a kalandokban helytáll

kies mezőn a felderítő méh
az vagyok; repülök mint a szél
szárnyam büszkén dagad
testem csupa por
itt az idő, midjárt elfáradok
eltáncolom kalandom helyét nektek
hisz annyira fontosak vagytok nekem:
BARÁTAIM!

Tiszaalpár, 2011.02.10. 23:05