Azt hiszem...

Szívemet megölted,

Lelkemet kivéreztetted, 

Szenvedélyem elástad, 

Eszem mégis hozzád ragadt. 

Mi az mi hozzád köt? 

A megszokott szeretet? 

A pénz? A vágy? 

Egyikben se vagyok biztos már.. 

Kiölted a kíváncsi gyermeki énem, 

Aki csak úgy nevet a kicsinyességen, 

Nem zavarja a világ összes gondja, 

Most meg mintha minden is nyomna. 

Fázik a lelkem, napfényre vágyik,

Nálad csak hóvihar után virágzik, 

Nem kell nekem a hideg méreg, 

Sem a langyos szeretlek téged! 

Azt hiszem jobb lesz nekem nélküled, 

De nem tudom hogy mondjam el neked,

Mert egy világot döntök össze benned,

Unalmas, végtelennek tűnő heteid várnak nélkülem.. 

Itt a vége? 

Azt hiszem...