Átlépés

Kincsed benned:
mélyen honol.
Arcom a párnába fúrom:
nem vagy már nekem.

Elfelejtem emléked,
nem kérek több szépet,
nem kell már a tévhit,
ismert már a tézis.

Én szerettelek, 
te kívántál,
én szenvedtem,
és te bántottál..
Most én bántalak.

Utólag már nem fáj,
csak neked,
megtanultam túllépni,
most már mindenen.

Az előzőkön,
s a jövendőn is:
lelketlenné tettél,
lehet maradok is..

De csak veled!
Mert nélküled újra egész vagyok!
Köszönöm a leckét,
köszönöm neked,
megtanítottál átlépni,
s újratervzeni, nélküled.