"Távolság gyermekei"

Napfelkelte - napnyugta
tavaszi és őszi túra
mesébe illő tengerkék szemek
miért vagyok ilyen messze tőled?

Már fájni sem fáj hogy nem vagy itt
hozzá szoktam hogy téged ritkán látni...
Mégis nagyon hiányzol nékem
akár csak én neked így a messzeségben...

bár tudnád hogy én vagyok az, aki titkon ír
várnám válaszod egy szerelmes verssel, ím
én behódoltam személyednek
légy velem, majd jöjj rá az összefüggésre
és hallgass a vérző szívedre...

Ha ezt megteszed megtalálsz
és örökké együtt leszünk majd ezután...
de addig maradunk külön - külön egyenként
mert máshogy még nem megy - egyébként -
s elrejtjük szerelmünk egy szürke arc mögé
mert nem tudunk kerekedni a távolság fölé...

Addig sírok magamnak s a verseknek
hogy azokban addig vigaszra leljek...