írott művek
Állati történetek.
Kiskutya ugrál a réten, és hevesen ugat.
Vau, vau, vau.
Kicsi feje a lyuk felé hajlik. Pici farkincája, mint a rudacska égre mutat. Farkincáját csóválja, egyre gyorsabban, jelez valamit.
Vau, vau, vau.
János a gazdája a kutyája fölé hajol, és látja, hogy a lyukból két szem néz ki. Megsimogatja kutyáját, megdicséri.
Lujzi, ügyes vagy!
Ne bántsd, ő még kicsi. Épp olyan, mint te. Gyere, menjünk. János előre lép, Lujza követi, de visszanéz.
Nem érti, hogy miért, hisz ő még ott van.
Első.
Onlie könyvem elkészült.
http://lapozhato-konyvek-tara.blogspot.com/2012/02/bossanyi-kalman-miklos-fegyver.html
Üres, de miért?
Tette fel a kérdést a fiatal férj, Asszonyának. Miért üres a lábas?
Amikor még elmentem, akkor még félig tele volt. Most meg üres, ki járt itt! Ki volt az, aki megette az ebédem! Ki! Felelj Asszony, mert eljár a kezem.
Asszony csak húzta be a nyakát, mikor a férj feléje közeledet.
Majd, szóhoz jutott, és így felelt.
Üres, akkor üres, és mi van, ha a lábas nincsen tele. Megromlott, a leves, azt már nem adom oda szeretett férjemnek, hogy beteg legyen.
Hát, akkor hol van a leves, Asszony!
Megették az állatok, a macskád, és a kutyád, Ember.
Ember kiment, rá nézett az állataira, megkérdezte tőlük.
Jó volt?
Macska kedvesen nyávogott, kutya illedelmesen ugatott gazdájára, majd visszament Asszonyához, és emigyen szólt neki.
Szerencséd van Asszony!
Lakótelep
13. rész.
Mikor Amália szakszerűen ellátja a sérült testrész, Petra felhívja az idősebbik Princ Mihály, és elmeséli, hogy mi történ vele. Közben az ifjú Princ elhagyja az irodát, és hívta az Anyját telefonom. Ecseteli Apja barát nője esetét, Anyának. Nóra meglepődött, a híren, de egy picit örült is neki, hogy így járt Petra.
Látod fiam, a nő megjárta, ez a büntetése az élettől. Most megjárt, hogy Apádat elcsábította. Ez után letette a telefont Nóra.
Petra megköszönte a titkárnő segítségét, aki távozott az irodából.
Misi, mihelyt meghallotta, hogy mi törtét barát nőjével, kosiba ült, és Petrához hajtott. Az előtérben, csak a fiatal karbantartó, szerelt fel egy faliképet a falra.
Mihály belép az előtérbe.
- Jó napot!
A fiatalember nem hallja a köszönést, a fúrógép hangjától.
Mihály hozzá lép, megérinti a vállát, és újból köszön.
- Jó napot!
- Jó napot! Bocsánat nem hallottam, hogy köszönt. Mentegetőzik a karbantartó.
- Főnök asszony!
- Ott az irodája, mutatott az egyik ajtóra.
- Köszönöm.
Karbantartó folytatja a munkáját.
Mihály benyit.
- Hát Te?
- Mit keresel itt?
- Ki hívott? - dühöng Petra.
- Szóltál, hogy mi történt veled, jöttem.
- Ezt nem hiszem el, hogy itt vagy. Miinek kell engem ily kellemetlen helyzetbe hoznod? Itt a fiad, s Te. Ha valaki meglát Minket, így Titeket, az isten se mossa le rólam, hogy nem vagyok rokonok, és elindul a pletyka, hogy a vállalkozásnak a feje, a Főnök asszonynak viszonya van a két férfi, közöl az egyikkel, Még csak ez hiányzik, hogy rájöjjenek, hogy én az egyik ... Petra, most elhallgat. Fejét a tenyerébe temeti, és nagyot lélegzik.
- Ezt jól megcsináltátok? Összebeszéltetek? Nem vagytok Ti rokonok? Nem hiszem el.
Továbbra is dühöng az irodájában. Misi csak áll, és hallgat, aztán megszólal.
- De, hát sérült vagy! El kéne menni a bokádat, meg röntgeneztetni.
Közben benyit az ifjú Princ. Az ajtót nem teljesen csukja be, csak félig. Így minden szó kihallatszott a folyósora, amit az irodában beszélgettek.
- Apám, Te itt.
- Miért, tán nem baj, hogy bejöttem Petrához, meglátogatni, hogy hol dolgozik.
- Na, ne nevettessél már meg, hogy ezért jöttél be, hogy lássad a kedvesed.
- Fiam!
- Most mi van Fater!
- Fiam ez nem ...
Na, most már elég legyen, üvölt rájuk Petra.
Kifelé az irodából! Kezét kissé felemeli, és az ajtó felé mutat, de eszébe jut, hogy az ifjú már kereste, és visszahívja.
- Mihály!
Erre a két férfi visszafordul.
- Nem Te, hanem Te.
Mutat rá a két férfira, de egy picit összezavarodott, nem tudta eldönteni, hogy melyik, melyik. A két férfi annyira hasonlított egymásra, hogy csak nehezen lehetett megállapítani, hogy melyik Mihály az idősebbik.
- Na jó, az idősebb leül az asztal mellé és kiszolgálja magát, amíg meghallgatom a másik Princet. Most a fiatalabbik, pedig most elmeséli, hogy miért is jött be az előbb, és mit akart mondani. Adta ki az utasítást Petra. A két férfi úgy is tett.
Fegyver
LXXIX. rész. – a beszélgetés –
Bea szól az egyik őrnek, telefonon, hogy kísérjék ide a Labor főnöknőjét, mert János hívatja. Az őr el is megy Thai szálláshelyére. Bekopog, benyit, és látja, hogy a Hölgy a földön ül, lábait, és a kezeit a combjára tette, szem becsukva, egyenesen ül.
Őr meg áll, vár, és nézi a szépséges Nőt, nézi, hogy a fekete hosszú haja omlik le a melleire, mandula szemei, még csukva is mosolyognak. Nézné tovább, de megszólal a telefon, látja, hogy a hívás megint Beától jött. Kinyomja a telefont. Jelzést ad, picit köhög.
- Bocsánat. – szólal meg, de János, és Bea várja Önt, Hölgyem.
- Semmi baj, épp befejeztem a meditálást.
- Thai, nagyon szép Ön, nagyon szép …
- Köszönöm
Thai mosolyog, és a férfira néz. Nadrágján észrevesz valamit. Őr nadrágja dudorodig. Thai közeledik az őrhöz, már elég közel vannak, hogy megcsókolják
egymást. Jelzést ad a telefon.
- Mennünk kell, mert hívnak.
- Tudom, akkor menjünk.
-
Thai egy lágy puszival jelzi, hogy az őr szimpatikus számára. Kiérnek az ajtón, útközben megbeszélik, ha van rá ideje, akkor szívesen látja, és szívesen barátkozna.
Megérkeztek, őr bekíséri Thait, Jánosékhoz.
- Jó sokáig jöttek. Mit csináltak? – kérdi Bea.
- Csak fürödtem, és megvárt a fiatalember, mert ugye meztelenül mégse jöhetek hozzátok. – fülletett Thai.
- Maga elmehet, Bea szól az őrnek.
Őr távozik. János leül Bocskai íróasztalához, és rágyújt egy szivarra. Bea leül egy fotelba, és iszik egy korty ásványvizet.
- Foglalj helyet Thai.
- Most már előtted is ismert a végrendelet, és tudod, hogy itt a rezidencia a Mienk, és a Labor a Tied.
- Igen!
- Hogyan került a Labor a kezedbe, kedves Thai? Ki vagy Te? Hogyan, és miért jöttél ide hazánkba?
- Miért vontok kérdőre, ezt nem én akartam, hanem László hagyta rám.
- Hát ez, az, kedves, tudod, hogy Mi ketten mennyit dolgoztunk, hogy ez itt legyen, és mennyi időnk, energiánk van benne Thai! Erre, Te idejössz, pár hónappal ezelőtt, párszor megmasszírozott a főnököt, és tied a Labor. Hogy csináltad?
Felelj, mert nem is tudom, hogy mit csinálok Veled. – fakad ki Bea.
- Bea, kérlek, nyugodj meg, így nem lehet beszélgetni, ha kiabálsz. – mondta
nyugodtan János, közben szívott egyet a szivarjából.
- Ezt nem mondhatnom el. – felelte Thai.
- Oké, ha nem mondod el, akkor nem tudunk együtt működni.
- Jó, de egyet meg kell ígérnetek.
- Mit? – kérdi Jani.
- Titokban marad, mert ha kiderül, akkor nagy baj van!
- Megígérjük, bólint János, ugye Te is kedvesem megígéred!
- Nevemet ismeritek, ázsiai droghálózat magas rangú embere vagyok. Ricco Sandorson keresztül jöttem, ide hozzátok Magyarországra, és Bocskai Lászlóhoz. Ezt, hogy honnét, és mi vagyok eddig csak László tudta. Senki más, mert ennek nem szabad hírül mennie a környéken, és sehol sem.
- Mi a terved? – kérdi Bea
- Ezt nem mondhatom el, így is többet mondtam, amit lehetet, volna. Csak működjünk együtt, mi hárman. Így jó lesz.
Bea, szemsarkából Janira figyel, aki visszanéz, és bólint, hogy rendben.
- Rendben Thai! Együtt működünk!
János feláll a székből, Bea, és Thai felállnak a fotelból, kezüket egymásra teszik, és így megkötötték a szerződést.
Bea szól az őrnek, hogy visszakísérheti Thait.