írott művek

verselo•  2013. január 19. 15:43

Háromszög

 

Szobába beszűrődő Hold fénye, árnyékot vet a falon. Katalin, és Vilma ágya felet.

Kati óvatosan lefekszik az ágyra, nehogy barátnőjét zavarja, az alvásban. Megpróbál finoman elhelyezkedni, felvenni egy kényelmes helyzetet, mert teste minden része fáj. Egyes részek fel vannak dagadva, és kék-zöld foltok is vannak rajta. Vilma ezt nem látta mikor Kati lefeküdt.

 

-         Megjöttél?

-         Itt vagyok melletted, tehát igen. – szuszogja fájdalmasan Kati.

 

Vilma megfordul a félhomályban, megkérdezte Katit, de még nem látta, hogy milyen állapotban van.

 

-         Mit érzel iránta? Most ketten vagyunk nyugodtan, elmondhatod, nem hallja meg. Ha tudok, akkor segítek.

-         Zsófi volt?

 

Tette fel az újabb kérdést, és megbökte barátnőjét.

Kati feljajdult.

 

-         Ne piszkálj, ez fáj. Nem látod, hogy nézek ki?

 

Vilma felhúzza a redőnyt, hogy több fény jöjjön be az ablakon keresztül.

 

-         Jesszusom, Te hogy nézel ki! Te vérzel is. Nagyon fáj?

-         Kihívom az ügyeletet, majd ellát.

-         Ne!  Nem kell.  Nem tettem meg azt, amit kért, én voltam a hibás.  Ne bántsd!

-         Mi!  Még Te véded, azért, mert így ellátott, tudod, hogy nézel ki? Elmondhatom, hogy szörnyen, nem vagy szép látvány, most.

-         Kérlek, maradj mellettem, szükségem van rád! Kérlek?

 

Vilma, felkapcsolja a lámpát, hogy jobban megnézze barátnőjét. Lehúzza a redőnyt, mert nem szeretné, ha belátnának a folyosóról.

 

-         Rendben, nem megyek sehová, és nem hívok senkit, amíg el tudlak látni. Megsimogatta Kati homlokát, és megpuszilta. Te, kis buta, hogy ez miért volt jó neked? Ezt, csak Te tudod. No, mindegy, ez van. Megyek, és rendbe hozlak.

 

Vilma felöltözött, ivott kávét, bevitt Katinak is, hogy frissebb legyen.  Elkezdte ellátni a sebeit.  Közben morgolódód.

 

Szét fogom verni Zsófi fejét, a biztos.  Meg fogja tudni, hogy milyen egy erős női kéz, amit kap majd tőlem, azt nem teszi ki az ablakba. Közben nézte Katit, és mosolygott rá.

Ne félj, megvédlek.

 

-         Különben, mit kért Tőled?

-         Nem ástam fel a kertjét, este.

verselo•  2012. november 11. 13:03

Zene.

 

Zene nagyon sokat segít az Embereken. Kellemes fülbemászó lágy dallamokat, meghitt környezetben, gyertyafénynél a szerelmesek szeretik.  Nemcsak gyertyafénynél lehet fülbemászó dallamokat hallgatni, hanem úgynevezett k o m o l y zenét is.

Bach, Mozart, Vivaldi, de sorolhatnám a többieket is, de a papír kevés lenne.

Komolyzene hallgatása (Mozart) nyugtató hatása van az Emberiségre.

Mozart a maga idejében, egy csoda gyereknek számított. Zenéjét, akkor is sokan hallgatták. Hál ’Istennek ez a mai napig megmaradt.

A „kis” Mozart, olyat alkotott abban az időben, hogy nehezen hitték el, hogy Ő játszik. Úgy hiszem, szívesen hallgatjuk a mai napig is.

Hála a technikának.

verselo•  2012. november 11. 11:41

Őszi tájkép

 

Történetem a fákról szólnak. Fa, amely nekünk, az Embereknek életet ad. Gondoljunk csak bele ebbe a szóba, hogy életet.

Most feltehetnénk azt a kérdést, hogy miért, hisz nem csinál semmit?

Milyen jó, mikor belefekszünk az ágyunkba, vagy finom falatok illatoznak az asztalon, vagy nyári melegben milyen jó a fa árnyéka alá bújni. Még sorolhatnám a pozitív tulajdonságait.


Őszi tájkép.

Kellemes séta az erdőben.

Fa lombjainak susogó zenéje.

Levelek cikázó esése, földre érése.

Sok megszárad levél a talajon.

Kusza ágak sűrűjében sétálunk Mi ketten,

s élvezzük a zenét a csendben.

verselo•  2012. november 1. 08:14

A Csapat.

A Csapat!

Még láttam játszani Őket. A nagyokat. Acélt, Mátrait, Fenyvesit, Rákosit, Dalnokit, Vilezsált, Oroszt, sorolhatnám a többieket is, de most mindenki tudja, hogy melyik csapatról van szó. Nagyszerű futballisták voltak. Nem beszélve az egyetlen Aranylabdásról, ALBERT Flóriániról. Sokan irigyeltek minket ferencvárosi szurkolókat, hogy Ő, itt erősíti a csapatott.

Egy ismerős dátum, mindenki számára: 1995.

Fradit szeretőnek, és szurkolóinak egy nagyon szép dátum.

Csapatunk bekerült a BL-be. (BL= Bajnokok Ligája)

Ünnep a focit szeretőknek.

Néhány név az akkori csapatból. Kuznics Zorán, Simon Tibi, Lisztes Krisztián, Hajdú Attila, Albert Flóri, Keller Józsi, Nyilas Elek, és a többiek, akik magyar edzővel NOVÁK Dezsővel játszottak a nagy csaptok ellen. Olyan csapatok, aki ritkán jönnek hazánkba, mint a Grasshoppers, Ajax Amsterdam, Real Madrid. Igaz nem sok sikerrel játszottunk, de megtelt a Fradi stadion.

Tízezer torok énekelte a Fradi indulót, és buzdította a csapatot.

Tízezer torokból jött, hogy FRADI! HAJRÁ FRADI! SZÉP VOLT FIUK!

 

Buda-Tétény. 2012. 11. 01.

verselo•  2012. július 7. 20:45

Mikor falun nyaraltam.

 

Nagyon régen történt, amit most elmesélek. Bocsánat leírok. 10 éves lehettem mikor ismerősökhöz lekerültem. Kedves néni, kedves bácsi volt a két idős ember. Egy hónapig voltam ott. Mivel nekem nem voltak nagyszüleim, már a harmadik napon így hívtam a két idős embert, hogy nagyi, és nagypapi. Tetszett nekik, mert nekik nem volt unokájuk.

Szóval, mikor reggel felkeltem, nagyi behozta a tisztaszobába a lavórt, benne igazi kútvízzel. Törülközővel megmosakodtam, hideg volt a víz. Felvettem a kisnadrágomat, és konyhában asztalhoz ültem. Nagyi már hozta a finom forró kakaót, fonott kaláccsal.  Megettem a reggelit, és nagyi ez mondta nekem.

- Ha, már étkezet, akkor menjen ki és hozzon a tyúktól két tojást.

- Megyek már, és hozok. - feleltem

Elhúztam a fehér lepedőt, ajtó helyet volt feltéve. (Itt az a szokás, hogy tavasszal az ajtót leveszik, és ősszel pedig visszahelyezik.)  Már az állatok köszöntöttek, a koca röfögőt, ló nyerítet, Bodri kutyus, pedig hangos ugatással üdvözölt. 

Tyúk elé álltam, én a vékony pesti fiú, és ezt mondtam a tojásokon ülő szárnyasnak: „Kedves tyúk, nagyi mondta, hogy hozzak tőled tojást”. Tyúk kotkodált kettőt, felállt, kivettem a tojásokat, visszaült. 

Akkor azt hittem, hogy ha a tyúk amennyit kotkodál, annyi toása van.

Visszarohantam a konyhába, éppen nagyi jött ki a kamrából, kezében csupor tejfellel. Elmeséltem, hogy kértem a tyúktól tojás. Nagyi annyira nevetet, hogy kiejtette kezéből a csupor tejfelt. A kemence padkájáról azonnal oda ugrott Párduc, a fekete cica, és lefetyelte a tejfelt. Közbe megjött nagypapi, aki a vásárról hozott egy fiatal csacsit. Bevezette az istállóba, lovak mellé kötötte. Bejött a konyhába, elmeséltem a kis történetet, Ő is nagyot nevetet. Nagyi kigyúrta a tésztát, kemencébe tette, kisidő múlva onnét kivette, bekente zsírral, majd túrót rakott rá, összehajtogatta, és kész is volt a túrós rétes. Amit hárman megettük.