írott művek

verselo•  2016. december 31. 22:30

Köszöntő!


Nagyon szépen köszönöm, hogy írásaimat figyelemmel kísértétek. 


2017-ben eredményben gazdag Boldog Új Évet Kívánok!


Bossányi Kálmán Miklós (verselő) 



verselo•  2014. október 1. 20:25

Írás fejtegetzése

                                                     

 

Arról szó a fáma, hogy írni kell. Most könnyű az írás, mert gyönyörűen melegít a Nap a tölgyfa árnyékában.

Gondolatmenet arra késztet, hogy az írás jó legyen. Monoton egyforma betűk kissé unalmassá teszik a feladatott.

De, nekünk ezt meg kell oldani, mert a nyelvünk a Világ egyik legszebb igaz, másoknak nehéz nyelve.

Este a gyertyafénye mikor bevilágítja a papírt, és az írás is nehezebb, mert a papír nedvesebb, és már

hűvösebb az időjárás. Bizony-bizony falevélről vízcseppek esnek a földre. Elkezd kicsit esni az eső.

Szerencse, hogy az esernyő alatt ez nem lehet érezni. De, a talaj, vizes. Ezt, érzem. Eső, csak pár percig

tartott. Erre nem készültem fel. No, de térjünk vissza az írás, mert ez az Ember egyik eleme, hogy ír.

Gondolkodó Emberé. Mellettem a kissé ázott talajon egy kupac föld emelkedik ki a síkból. Abbahagyom a

fejtegetést, és az emelkedő földet nézem. Teteje szétnyílik és egy kis állat a Vakond, bukkan elő. Tudjuk,

hogy nem lát, csak a nózijával szimatol. Figyelmemet, most az állatka köti le, s nem a fejtegetésem.

Szerencsére az eső elállt, és újra süt a melegítő Nap. Hamar felszárad a talaj. Újra lehet gondolatokat

fejtegetni. Fejem fölött egy harkály kopog a fán. Felnéztem, hogy a meddig bír ott lenni, csak addig volt ott,

míg megfogta a vacsoráját. Vacsora, jó, hogy eszembe jutott, hogy hoztam magammal egyik kedvenc

ételemet. Csirkepörkölt, nokedlival. Falatozok, komótosan éget lesem, és távolból, színarany fény szökik

fel az égboltra. Addig elmélkedtem az írás fejtegetésén, hogy álomra hajtottam a fejem. Kikeletkor egy,

kellemes hang ütötte meg a fülem.  Felébredtem e hangra, mellettem egy kiskutya szuszogott.

Abbahagytam a fejtegetést, felemeltem a kiskutyát az ölembe, és hazafelé tartottam.

Nejem, aki már a kapuban állt, és várt engem, mikor meglátta, hogy az utca sarkán befordulok, és egy

aranyos ölembe simuló kiskutyát viszek kedélyesen fogadott. Egyből kivette a kezemből, és meleg

takaróba becsavarta, mert látta, hogy fázik.

Engem, pedig arra buzdított, hogy fojtassam az „Írás fejtegetése” című cikket, mert a kiadó már várja.

Szerencsére a gondolataim még a fejembe voltak, így fojtattam, és elküldtem a határidős munkámat.

 

verselo•  2013. február 18. 18:42

Játék a szavakkal


 

-     Gergő, Gergő kis unokám! Merre vagy, késő este van, gyere már Papához.

Nem hallja ez a gyerek, bosszankodik a nagypapa, miközben a hosszú szárú, díszesen faragot-pipáját megtömte.

Miután megtömte, és egyet szippantott, kinyitotta az ablakot, és ismét kiabált a tó felé.

-       Gergő, kis unokám merre vagy, készítek neked valamit, ami Te is szeretsz.

Nádas felől jött vissza egy gyermekhang. Gergőé volt.

-       Megyek már, nagypapa sietek.

Kis idő múlva nyílik az ajtó, és ott áll egy aprócska fekete hajú fiúcska, kezében egy pecabottal, és egy szákkal, amit a földön húzott, mert nem tudta felemelni.

-       Azt ne hozd be, te gyerek.

-       Papa, akkor hová tehetem?

-       Rakd a talicska mellé, ott a helye.

-       De, ott…

-       Rakd oda légy oly kedves kis unokám. Köszönöm.

-       Ahogy szeretnéd Papa, úgy csinálom.

Kis idő múlva nyílik az ajtó, Papa megfordul, és látja, hogy unokája nyakig sáros, és csurom vizes.

-       Terembura, habkőmanó, hát Te hogy nézel ki? Ha ezt Anyád látná, jól elverni mindkettőnket. Mit csináltál?

-       Beleestem a nádasba. Szipogja Gergő. Kezével megtörli a szemét.

-       Jól van, ne sírj. Egy ilyen nagy gyerek nem sír, pláne, aki már hat éves.

-       Ha nem pityeregsz, akkor készítek Neked, azt, amit szeretsz. Jó?

-       Látod Papa, már nem is sírok. Már nem.

-       Látom.

-       Akkor csinálok Madártejet.

-       Nagyon szeretlek Papa.

-       Addig gyorsan fürödjél meg. Mire készen leszel, addig én is elkészítem.

-       Sietek.

Fürdés után, Gergő felvette a kis fürdőköpenyét, és rohant Papához.

-       Kész van már, éhes vagyok.

-       Kész lesz, ha valaki segít nekem, de nem tudom, hogy ki az.

-       Én, én Papa, segítek.

Kisfiú megfogta a hokedlit, és felállt rá.

-       Mit segítsek?

-       Ott a habszedő kérném szépen.

Aprócska kezek nyújtották a kért konyhai eszközt.

-       Tessék.

-       Köszönöm. Neked külön teszem a habot, mert tudom, hogy így szeretet.

Miután jól bevacsoráztak a Madártejből, lefekvéshez készülődtek. Bent lévő pad alól nyüszítést hallott Gergő.

-       Mi ez?

-       Eredj, nézd meg. Meglepetés.

Pici lábak elindultak a pad felé. Gergő lehajol, és egy kiskutyát lát. Kiveszi, majdnem elejti az állatot. Alig tudta megfogni. Két kis kutyaszem néz a kis gazdájára.

-       Tetszik?

-       Komolyan az enyém Papa?

-       Igen, de csak akkor, ha gondját viseled, különben elveszem.  

-       Mi legyen a neve?

-       Te kutyád nevezd el.

-       Legyen foltos, úgy is olyan tarka-barka.

-       Jó, így fogjuk hívni.

Papa közben szívott a pipájából, és a kellemes illat betöltötte a helységet. Holnap reggel, ha felkelünk, elmegyünk az Állatkertben, és az útmutató megmutatja, hogy hol lakik az oroszlán, a tigrist, az elefántot, a víziló, a puma, és a többi állat.  Na, gyere, ülj, az ölembe mesélek neked, mert jó voltál. Gergő észrevette, hogy még van egy labda is a pad alatt. Kivette, és eldobta.

-       Nézd, Papa mekkorát pattan a labda. Látod?

-       Látom, de gyere, mert nem mesélek.

Gergő elhelyezkedett Papa ölébe,  szájába vette a ujját, és hallgatott.

Papa kezdte a mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, úgy hívták, hogy Ezüst ország. Melyben élt egy kisfiú, és egy kisleány, akik elmentek sétálni.

Gergő szemei már lassan csukódtak, lefelé, mikor egy csattanásra felriad.

Bocsánat, de egy gyapjaslepke volt, az csaptam le. Papa folytatta a mesét, de látta, hogy az unokája már alszik, így lefektette, betakarta, és ő is nyugovóra tért.

 

Érd.  20l3. 02. 07.

 

 

 

 

 

 

verselo•  2013. január 19. 15:43

Háromszög

 

Szobába beszűrődő Hold fénye, árnyékot vet a falon. Katalin, és Vilma ágya felet.

Kati óvatosan lefekszik az ágyra, nehogy barátnőjét zavarja, az alvásban. Megpróbál finoman elhelyezkedni, felvenni egy kényelmes helyzetet, mert teste minden része fáj. Egyes részek fel vannak dagadva, és kék-zöld foltok is vannak rajta. Vilma ezt nem látta mikor Kati lefeküdt.

 

-         Megjöttél?

-         Itt vagyok melletted, tehát igen. – szuszogja fájdalmasan Kati.

 

Vilma megfordul a félhomályban, megkérdezte Katit, de még nem látta, hogy milyen állapotban van.

 

-         Mit érzel iránta? Most ketten vagyunk nyugodtan, elmondhatod, nem hallja meg. Ha tudok, akkor segítek.

-         Zsófi volt?

 

Tette fel az újabb kérdést, és megbökte barátnőjét.

Kati feljajdult.

 

-         Ne piszkálj, ez fáj. Nem látod, hogy nézek ki?

 

Vilma felhúzza a redőnyt, hogy több fény jöjjön be az ablakon keresztül.

 

-         Jesszusom, Te hogy nézel ki! Te vérzel is. Nagyon fáj?

-         Kihívom az ügyeletet, majd ellát.

-         Ne!  Nem kell.  Nem tettem meg azt, amit kért, én voltam a hibás.  Ne bántsd!

-         Mi!  Még Te véded, azért, mert így ellátott, tudod, hogy nézel ki? Elmondhatom, hogy szörnyen, nem vagy szép látvány, most.

-         Kérlek, maradj mellettem, szükségem van rád! Kérlek?

 

Vilma, felkapcsolja a lámpát, hogy jobban megnézze barátnőjét. Lehúzza a redőnyt, mert nem szeretné, ha belátnának a folyosóról.

 

-         Rendben, nem megyek sehová, és nem hívok senkit, amíg el tudlak látni. Megsimogatta Kati homlokát, és megpuszilta. Te, kis buta, hogy ez miért volt jó neked? Ezt, csak Te tudod. No, mindegy, ez van. Megyek, és rendbe hozlak.

 

Vilma felöltözött, ivott kávét, bevitt Katinak is, hogy frissebb legyen.  Elkezdte ellátni a sebeit.  Közben morgolódód.

 

Szét fogom verni Zsófi fejét, a biztos.  Meg fogja tudni, hogy milyen egy erős női kéz, amit kap majd tőlem, azt nem teszi ki az ablakba. Közben nézte Katit, és mosolygott rá.

Ne félj, megvédlek.

 

-         Különben, mit kért Tőled?

-         Nem ástam fel a kertjét, este.

verselo•  2012. november 11. 13:03

Zene.

 

Zene nagyon sokat segít az Embereken. Kellemes fülbemászó lágy dallamokat, meghitt környezetben, gyertyafénynél a szerelmesek szeretik.  Nemcsak gyertyafénynél lehet fülbemászó dallamokat hallgatni, hanem úgynevezett k o m o l y zenét is.

Bach, Mozart, Vivaldi, de sorolhatnám a többieket is, de a papír kevés lenne.

Komolyzene hallgatása (Mozart) nyugtató hatása van az Emberiségre.

Mozart a maga idejében, egy csoda gyereknek számított. Zenéjét, akkor is sokan hallgatták. Hál ’Istennek ez a mai napig megmaradt.

A „kis” Mozart, olyat alkotott abban az időben, hogy nehezen hitték el, hogy Ő játszik. Úgy hiszem, szívesen hallgatjuk a mai napig is.

Hála a technikának.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom