írott művek

A Bossi!

Nekem írótárs, egyhúron pendülő barát,  - bár még sosem találkoztunk - az örök csajozó, a Pipafüst egyik ősfüstölője. Verselő, novellázgató, örökké véleménytformáló, nyugtalan, ugyanakkor nyugodt, megfontolt személyiség.

Miklós, mondj néhány szót  magadról.

 

Szervusztok, először is köszönöm, hogy a Pipafüst oldalán lehetek. Ez nekem
nagy szó, hogy ide tölthetem fel az írásaimat.

Szóval, mint a versemben is írtam 1954. 10.09-én születtem. Pesti srác vagyok, iskoláimat is ott végeztem, kivéve az érettségit, azt Érden 41 évesen. Szakmám, a legszebb Irodagép műszerész. 1978-ban vettem feleségül drága nejemet, Ágit. Van két nagy felnőtt gyermekünk, leányuk Ági, fiunk Norbert.

Szeretek sportolni, szívesen játszom asztaliteniszt, futok a labda után, ha hívnak. Szeretek írogatni, élvezem az életet, igyekszem elkerülni a rosszat. Időnként bolondos vagyok, és szerelmes típus. Ha egy Hölgy szimpatikus, könnyen bele tudok szeretni. Még ma is. E tulajdonságomat Atyámtól örököltem. Volt egy hangszálrákom, és ennek következtében semmilyen szakmát nem tudok csinálni, így lettem személy és vagyonőr. Köznyelven biztonsági őr.  Tudom, hogy rossz helyes író voltam, és vagyok, nem érzem az egyes betűket, és keverem: pld, d, t, tt, sz, z. Néha vitatkozok a szabállyal, hogy miért nem jó, amit írok, de a szabály győz. Sajnos most elég gyakran elő jön az a betegségem, hogy nem igen ismerem fel a számok nagyságát. Látok egy négyjegyű összeget, és többet mondok, mint ami le van írva. Elgondolkodom, hogy milyen értékű, és visszafelé számolom, hogy egyes, stb. Nem tudom, hogy mitől, és miért van. Matek se volt az erősségem soha. 'Isteni adottságomat kihasználom, írok.

Nahát, ilyen vagyok, összefoglalva, kissé koros, bolondos, állandó szerelmetes, családos, állat szerető ember.

 

Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy írni fogsz? Egyáltalán, mióta írsz? 

 

Első "versemet" még a katonaság alatt írtam, mikor be voltunk zárva, Miskolcon a Petőfi laktanyába. Címe: Strand. Akkor voltam 19 éves, a "szabadság vágy" hiányzott. 1973 óta írok.

 

Kinek a hatására kezdtél írni? Ki a kedvenc szerződ? 

 

Majoros Józsefné /2000 - 2004-ig/ volt a magyartanárnőm. Ő mondta, hogy folytassam, mert van bennem tehetség, és sok a mondani valóm, de színesebben. Megkérdezte, hogy sokat olvasok? Jókat írok, és szépek a verseim! Feleltem, hogy nem, tán 5 könyvet olvastam el. Csodálkozott.

Mivel kevés könyvet olvasok így nincs kedvenc szerzőm. Távol keleti témájú könyvek fognak meg. Azokat olvasom szívesen.

 

Műveid a körülötted lévő világ rezdüléseit mutatják be, vagy fikciók? 

 

Ez, egy érdekes kérdés. Kis részében igen, de inkább elképzelések. Erre,egy példa, a "Fegyver" c. novellámat mielőtt elkezdtem írni felkeltem reggel, és láttam az első képet az írásból. Most, már a 43. résznél tartok. Ilyen pld: a Lakótelep c. írásom is, itt csak a 16. résznél tartok, de folytatom. Általában minden írásom fikció. Ami érdekes, hogy a "Buszon" c. írást közöltem a g.portálon, egyik írótársunk, azt írta utána, hogy igen, ilyenek a mai fiatalok. Elhitte, pedig elképzeltem, kitaláltam. Általában az írásaim ilyenek, persze van kivétel.

Verseim, azok a szép, kedves Hölgyekről szólnak. Élő személyek. Aki a szívemhez közel áll, annak írok.

Tán a 2006-os verseim, ami a közeli világunkról, és annak rezdüléséről szól.

 

Van olyan eset, amikor tényleges, általad ismert és becsült vagy kevésbé becsült személyt mutatsz be írásaidban? Természetesen álnéven? 

 

Egyik írásomban. Ennek rövid története, kislányomat megkérdeztem, hogy mi van Gabival,

(fiatal rokon fiú), dolgozik, van már barátnője? Mesélt, két-három mondatott, és megírtam az

"Ismeretség kialakulása" c. írásomat.

A másik írásomban a Húgom a főszereplő.

 

 

Ha van ilyen eset, volt, hogy magára ismert valaki?

 

Igen, mivel közöltem, Gabival, hogy elkészült a mű, amit róluk írtam. Kértem, hogy olvassa el, mivel lusta volt bejönni a szobámba, így beküldte Barátnőjét. Elolvasta, és közölte, hogy 3/4 részben igaz. Azt hiszem ennél nagyobb "siker" nem kell. Boldog voltam. Nevüket, megváltoztattam az eredeti nevükre, mert úgy éreztem, ha 3/4 részben igaz, akkor a nevüket nem kell titkolni, mert sokk Gabi, és Kati név van kis hazánkban.

Mivel Húgommal nem tarjuk a kapcsolatot, Ő nem tudja, hogy írok róla, de álnéven fut.

 

 

Ki az általad megformált legkedvesebb figurád?

 

Igen van, Tóth Károly nyugdíjas rendőr, Petra sikeres vállalkozó nő. /Húgom/

Jómagam!

 

Ha van kedves figurád, nem gondoltál még a róla, írott sorozaton?

 

Egyik a "Fegyver", másik a "Lakótelep", "Riport Önmagammal" c. írásaim.

 

Volt, hogy vérig sértettek?

 

Igen, már két alkalommal is. Három hónapon belül.

 

Hogyan fogadod a téged ért, estleges negatív kritikákat? 

 

Elviselem, mert ebből is lehet tanulni, de most kijelentem, hogy Senki szájíze szerint nem fogok írni a jövőben, és nem fogom átjavítani az írásaimat.

Egyik illető a másik portálon, aki egy állat nevét vette fel, mint író említette, hogy a verseim egymásra írt betűk, és nincs értelme. Megnéztem a blogját, és Ő, ott a híres íróktól töltött fel műveket.

Másik, tisztelt írótársam szintén abban a blogban közölte, hogy egy nőnek, nincs kicsi szeme, és ne, én tartsam tűzben a szívemet érte, ..., meg ilyeneket. Tájékoztattam Őket, hogy akinek én írtam, írok verseket, azok értik, és tudják, hogy miről szól. Jómagam se értem, hogy miért, írta úgy, ahogy írta bármelyik neves költőnk, írónk a műveit, mit érzett akkor. Mi volt a lelkében, a szívében, stb? Magyarázni lehet, de szerintem nem érdemes.

 

Hatására eszedbe jutott, hogy abba hagyod az írást?

 

Nem hagyom abba, tovább írók, tovább bosszantom, aki nem szeret.

 

Családod olvas téged?

 

Amit felteszek a különböző népszerű oldalakra, azt elolvassák. Kislányomnak megvan a verseim c. mappám.

 

Volt olyan, ami nem tetszett nekik, amit tőled olvastak?

 

Még, nem tudom, eddig nem mondták meg.

 

A település, ahol élsz, tudják, azt, hogy te Bossányi Kálmán Miklós író vagy? 

 

Letettem a névjegyem, mert indultam egy pályázaton, egyik versem a "Feleségem" c. meg is jelent nyomtatásban. Az egyik szomszédom.

 

Egyáltalán írónak tartod magad?

 

Nem, csak van egy 'Istentől kapott értékemet, adottságomat használom ki.

 

Szerinted mitől író, az író? Mikor mondhatja valaki, magáról azt, hogy ő bizony író?

 

Őszintén ezt nem tudom, szerintem ehhez tehetség, alap műveltség, kitartás,  akarat, és érzék. Így látom az írót ma. Az, se baj ha van ismeretsége, a kultúra terén.

Másik kérdésre nehéz válaszolni, ha valakit elismernek. Ha már ismerik, és szeretik az olvasok, és fogynak az írásai, egyre több, tán akkor. Hangsúlyozom, ez nehéz kérdés. Nem akarok senkit megbántani. 

 

Mit írsz jelenleg?

 

Most írom tovább a "Fegyver", "Riport Önmagammal", de folytatom nemsokára a "Lakótelep",

"Távirat", "Tanyavilág" c. írásomat. Igyekszem minél több versel előrukkolni.

 

Mi a legnagyobb csalódásod ebbe a "szakmában"?

 

Amikor egy sérült, rokkant író (minden bántás nélkül), azt mondta az írásaimra, hogy ez "szar"

 

Mi a legnagyobb elismerésed, szintén itt?

 

Polyart alapítványban megjelent versem, Volánbusztól kapott oklevelem, Salvadore Qasimondo pályázaton az egyik versemmel, majdnem célba értem. Még az,hogy különböző oldalakon, portálakon publikálhatok, meghívásos alapon, mint "amatőr" író. Második vagyok a riport sorozatban. 

 

Mire vágy még?

 

Fiatal voltam, akkor  vicceltem, hogy jön majd a színes tv, rádió riportot készíteni. Most nem sokra. Legyen egy könyvem, ahol megmutassam írásaimat. Még arra, hogy legyen ihlet, erőm az íráshoz. Egy kis segítséggel kiadhatjuk egy onlie könyvemet. Tárgyalás folyamatba van, a kiadóval. 

 

Elégedett vagy egyáltalán?

 

Szeretek írni, ami bennem van ki adom, kiírom. Nem tartom magamban, ha olyan a téma, ami mások érzéseit sért, vagy nem engedik, átírom, másképp fogalmazom, de kiírom. Kérdésedre, amit önmagamtól elértem, arra igen a válaszom.

 

Hogy látod az írás, a könyv jövőjét?

 

Írásét, mikor nem volt a "technika", akkor szép volt, akkor próbáltam finoman súly nélkül, könnyen, nem rányomva a ceruzát, a tollat a papírra, így írni. Próbáltam a betűket formálni, ívelni, ha valahol egy általam nem ismert formát láttam, próbáltam begyakorolni, s alkalmazni.

Ma már könnyebb, de nem szebb, mert csak a gombokat nyomod lefelé, és nem írsz.

Könyv: Nem azért, mert keveset olvastam, de már megnézem az árát, sajnos. Szerintem, lassan el fog tűnni, átveszi helyét, a hangos könyv, vagy az onlie könyv.

 

Szerinted mi a rosszabb megírni egy jó könyvet, vagy végig olvasni egy rosszat?

 

Ha írok egy könyvet, akkor nekem jó könyv, tetszik, mert saját alkotásom, de összefogni a gondolatmenetet, és úgy leírni, hogy megnyerjen másokat is, és elkeljen rövid határidőn belül.

Rossz könyv, ha nem fog meg a fedőlapja, rövid tartalma, és ha a témája nem érdekel meg se veszem.

 

Foglalkoztat a mai magyar politika?

 

Hazudnák, ha azt mondanám, hogy nem. Igen, picit. Időnként cserélnék Velük, hogy tudják, meg, hogy milyen minimálbérből élni. Vagy cserélnék, egy évre Valakivel fizetést, én odaadom az enyémet, és Ő odaadja az övét.

 

Ha igen írsz róla?

 

Már említettem, hogy igyekszem kifejteni a véleményemet. Megírom, ha felbosszant valami.

 

Van most hazánkban vélemény,és szólás szabadság?

 

Nyugodtan elmondhatod a véleményedet, de ki hallgatja meg? Ki tesz, olyat, hogy neked, vagy nekünk, vagy nekem jobb legyen?  Sajnos kérdésedre, kérdéssel válaszoltam.

 

Végül, mit üzensz nekünk, téged olvasóknak? 

 

Annyit, ha szeretnek, akkor továbbra is olvassanak, ha pedig nem, akkor rakjanak egy § jelet az írásomhoz. Azt tudom, hogy nem kell velem mindenben egyet érteni, lehet velem vitatkozni, de ha jónak tartják a műveimet, akkor olvassanak továbbra is.

 

Köszönöm a beszélgetést Bossányi Kálmán Miklós.

 

Nagyon szépen köszönöm, hogy írásaimat figyelemmel kísértétek. 

2017-ben eredményben gazdag Boldog Új Évet Kívánok!

Bossányi Kálmán Miklós (verselő) 

                                                     

 

Arról szó a fáma, hogy írni kell. Most könnyű az írás, mert gyönyörűen melegít a Nap a tölgyfa árnyékában.

Gondolatmenet arra késztet, hogy az írás jó legyen. Monoton egyforma betűk kissé unalmassá teszik a feladatott.

De, nekünk ezt meg kell oldani, mert a nyelvünk a Világ egyik legszebb igaz, másoknak nehéz nyelve.

Este a gyertyafénye mikor bevilágítja a papírt, és az írás is nehezebb, mert a papír nedvesebb, és már

hűvösebb az időjárás. Bizony-bizony falevélről vízcseppek esnek a földre. Elkezd kicsit esni az eső.

Szerencse, hogy az esernyő alatt ez nem lehet érezni. De, a talaj, vizes. Ezt, érzem. Eső, csak pár percig

tartott. Erre nem készültem fel. No, de térjünk vissza az írás, mert ez az Ember egyik eleme, hogy ír.

Gondolkodó Emberé. Mellettem a kissé ázott talajon egy kupac föld emelkedik ki a síkból. Abbahagyom a

fejtegetést, és az emelkedő földet nézem. Teteje szétnyílik és egy kis állat a Vakond, bukkan elő. Tudjuk,

hogy nem lát, csak a nózijával szimatol. Figyelmemet, most az állatka köti le, s nem a fejtegetésem.

Szerencsére az eső elállt, és újra süt a melegítő Nap. Hamar felszárad a talaj. Újra lehet gondolatokat

fejtegetni. Fejem fölött egy harkály kopog a fán. Felnéztem, hogy a meddig bír ott lenni, csak addig volt ott,

míg megfogta a vacsoráját. Vacsora, jó, hogy eszembe jutott, hogy hoztam magammal egyik kedvenc

ételemet. Csirkepörkölt, nokedlival. Falatozok, komótosan éget lesem, és távolból, színarany fény szökik

fel az égboltra. Addig elmélkedtem az írás fejtegetésén, hogy álomra hajtottam a fejem. Kikeletkor egy,

kellemes hang ütötte meg a fülem.  Felébredtem e hangra, mellettem egy kiskutya szuszogott.

Abbahagytam a fejtegetést, felemeltem a kiskutyát az ölembe, és hazafelé tartottam.

Nejem, aki már a kapuban állt, és várt engem, mikor meglátta, hogy az utca sarkán befordulok, és egy

aranyos ölembe simuló kiskutyát viszek kedélyesen fogadott. Egyből kivette a kezemből, és meleg

takaróba becsavarta, mert látta, hogy fázik.

Engem, pedig arra buzdított, hogy fojtassam az „Írás fejtegetése” című cikket, mert a kiadó már várja.

Szerencsére a gondolataim még a fejembe voltak, így fojtattam, és elküldtem a határidős munkámat.

 

 

-     Gergő, Gergő kis unokám! Merre vagy, késő este van, gyere már Papához.

Nem hallja ez a gyerek, bosszankodik a nagypapa, miközben a hosszú szárú, díszesen faragot-pipáját megtömte.

Miután megtömte, és egyet szippantott, kinyitotta az ablakot, és ismét kiabált a tó felé.

-       Gergő, kis unokám merre vagy, készítek neked valamit, ami Te is szeretsz.

Nádas felől jött vissza egy gyermekhang. Gergőé volt.

-       Megyek már, nagypapa sietek.

Kis idő múlva nyílik az ajtó, és ott áll egy aprócska fekete hajú fiúcska, kezében egy pecabottal, és egy szákkal, amit a földön húzott, mert nem tudta felemelni.

-       Azt ne hozd be, te gyerek.

-       Papa, akkor hová tehetem?

-       Rakd a talicska mellé, ott a helye.

-       De, ott…

-       Rakd oda légy oly kedves kis unokám. Köszönöm.

-       Ahogy szeretnéd Papa, úgy csinálom.

Kis idő múlva nyílik az ajtó, Papa megfordul, és látja, hogy unokája nyakig sáros, és csurom vizes.

-       Terembura, habkőmanó, hát Te hogy nézel ki? Ha ezt Anyád látná, jól elverni mindkettőnket. Mit csináltál?

-       Beleestem a nádasba. Szipogja Gergő. Kezével megtörli a szemét.

-       Jól van, ne sírj. Egy ilyen nagy gyerek nem sír, pláne, aki már hat éves.

-       Ha nem pityeregsz, akkor készítek Neked, azt, amit szeretsz. Jó?

-       Látod Papa, már nem is sírok. Már nem.

-       Látom.

-       Akkor csinálok Madártejet.

-       Nagyon szeretlek Papa.

-       Addig gyorsan fürödjél meg. Mire készen leszel, addig én is elkészítem.

-       Sietek.

Fürdés után, Gergő felvette a kis fürdőköpenyét, és rohant Papához.

-       Kész van már, éhes vagyok.

-       Kész lesz, ha valaki segít nekem, de nem tudom, hogy ki az.

-       Én, én Papa, segítek.

Kisfiú megfogta a hokedlit, és felállt rá.

-       Mit segítsek?

-       Ott a habszedő kérném szépen.

Aprócska kezek nyújtották a kért konyhai eszközt.

-       Tessék.

-       Köszönöm. Neked külön teszem a habot, mert tudom, hogy így szeretet.

Miután jól bevacsoráztak a Madártejből, lefekvéshez készülődtek. Bent lévő pad alól nyüszítést hallott Gergő.

-       Mi ez?

-       Eredj, nézd meg. Meglepetés.

Pici lábak elindultak a pad felé. Gergő lehajol, és egy kiskutyát lát. Kiveszi, majdnem elejti az állatot. Alig tudta megfogni. Két kis kutyaszem néz a kis gazdájára.

-       Tetszik?

-       Komolyan az enyém Papa?

-       Igen, de csak akkor, ha gondját viseled, különben elveszem.  

-       Mi legyen a neve?

-       Te kutyád nevezd el.

-       Legyen foltos, úgy is olyan tarka-barka.

-       Jó, így fogjuk hívni.

Papa közben szívott a pipájából, és a kellemes illat betöltötte a helységet. Holnap reggel, ha felkelünk, elmegyünk az Állatkertben, és az útmutató megmutatja, hogy hol lakik az oroszlán, a tigrist, az elefántot, a víziló, a puma, és a többi állat.  Na, gyere, ülj, az ölembe mesélek neked, mert jó voltál. Gergő észrevette, hogy még van egy labda is a pad alatt. Kivette, és eldobta.

-       Nézd, Papa mekkorát pattan a labda. Látod?

-       Látom, de gyere, mert nem mesélek.

Gergő elhelyezkedett Papa ölébe,  szájába vette a ujját, és hallgatott.

Papa kezdte a mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, úgy hívták, hogy Ezüst ország. Melyben élt egy kisfiú, és egy kisleány, akik elmentek sétálni.

Gergő szemei már lassan csukódtak, lefelé, mikor egy csattanásra felriad.

Bocsánat, de egy gyapjaslepke volt, az csaptam le. Papa folytatta a mesét, de látta, hogy az unokája már alszik, így lefektette, betakarta, és ő is nyugovóra tért.

 

Érd.  20l3. 02. 07.