írott művek

II. rész.- döntés –

Peti, Apjára nézett.

- Ugye Apa nem? -még mindig nem hitt Apjának

- Nem, hidd el, hogy nem. Nem tudnék ilyet tenni. Hidd el fiam.

Ez már teljesen megnyugtatta a fiút. 

Eldöntöttem, hogy visszaadom a fegyvert a rendőrségnek. Már nem kell. Nem szolgálok, nem vagyok már hivatásos. Úgyhogy, holnap reggel visszaviszem az ezredes elvtársnak a fegyvert. Evvel a mondattal az egész Családot megnyugtatta.

Másnap.

Tóth Károly nyugalmazott rendőr őrnagy telefonon felhívja, és bejelentkezik Bocskai László ezredesnél.

- Ezredes elvtárs Tóth Károly nyugalmazott őrnagy vagyok.
- Szervusz őrnagy elvtárs, miben segíthetek.
- Szeretnék egy időpontot kérni, ha ráérsz csak pár percet, rabolnék el a napodból.
- Bármikor jöhetsz, szeretettel várlak. Intézkedem, hogy ha megjelensz, akkor azonnal kísérjenek fel hozzám.

Fél óra múlva kopogtatnak az ezredes ajtaján. Belép a tizedes.

- Ezredes elvtárs jelentem Tóth Károly elvtárs kér bebocsátást.
- Küldje be.
Ajtón belép Károly.

- Szervusz Tóth elvtárs.
- Ezredes elvtárs kérek ...

Ezredes int, felejtsük el a formaságot, Neked már nem kell Károly. Parancsolj, foglal helyett. Leültek a dohányzó asztalhoz.

- Mi járatban vagy erre felé, miben segíthetek?
- Károly még mindig picit rémült, alig tudja elkezdeni a mondókáját.

Nem tudja, hogy hogyan szólítsa az ezredest, mert nemigen voltak Ők jó viszonyban egymással.

- Nyög már ki.
- Hát csak annyi lenne, egyet nyel, de folytatja, hogy elhatároztam, hogy visszaadom a szolgálati fegyveremet.
- De hát miért, és jól meg gondoltat?
- Nyugodtabban szeretnék élni a családommal, elszeretném felejteni a szolgálati időmet, amit itt töltöttem. Tejesen civil állampolgár szeretnék lenni, a szó szoros értelemben.
- Válaszod, és az elhatározásodat sajnálattal elfogadom, és köszönöm, hogy behoztad a fegyvert.
- Károly átadja az ezredesnek a fegyvert.
- Remélem a kettőnk közötti barátság azért megmarad a civil életben is. - mosolyog Bocskai.
- Persze. - feleli rá Károly.
- Ne haragudj, de most távoznák, mert a családdal nyaralni megyünk, és oda lent várnak. -füllentett.
- Persze nem tarthatlak itt. Jó nyaralást kívánok. Egy utolsó kézfogás, és Károly távozott az irodából.

Kilép az épületből és egy nagyot kiállt:

S I K E R Ü L T.

A járó kelők az utcán rá néztek, őrült.
Ők nem tudták, hogy Kari, miért kiabált. Most már Károly teljesen nyugodt volt, hogy amit régebben nem, mert megcsinálni, most megtette.

Boldogan ment haza, és délután, mikor Klári, és Peti hazajöttek a munkából örömmel közölte, hogy bent járt Bocskainál és visszaadta a fegyvert.
Másnap összecsomagoltak, és Balatonfenyves felé vették az irányt. Boldogan ott töltötték a nyár egyik hónapját. Mindent elfeledve, teljesen ki kapcsolódva, csak úgy hárman szabadon. 

         --------------------------folyt. köv.------------------------- 

 I. rész - kísérlet –

Asztalon a papír, rajta ez a szöveg olvasható, vastag ceruzával, és jól láthatóan.

”Meguntam az Életem itt hagyok Rátok mindent, szerettelek Titeket, de már nem bírom tovább.
Károly.”

Megtöltött fegyvert, Károly a halántékához emeli, bal mutató ujja a ravaszon, szép finoman húzza hátra, készül, hogy tervét végrehajtsa, ekkor nyílik az ajtó, és Klári kiált!
- Kari Ne!
Karcsi oldalra néz, és látja, hogy Klári szeméből elő jött a könny.
- Kérlek NE! - mondja Klári még egyszer.
Karcsi elengedi a ravaszt, szépen leteszi a fegyvert az asztalra, két kezét a fejéhez emeli, letörli a könnyeit, asztalhoz nyúl, hogy a papírt össze gyűrje. Előveszi az öngyújtóját, és meggyújtja a papírt, hogy Klári ne olvassa el a búcsú levelét. A hamu, a hamutálba esik.
Ez szörnyű, hogy még ez sem sikerült, nem vagyok én ember, hogy még ezt sem tudtam, megcsinálni. Sopánkodik félhangosan Kari.
Klári oda rohan hozzá, és átöleli.
- Miért csináltad?
- Szeretlek.
- Tudom.
- Hát akkor miért? - újból kérdi Klári.
- Nem tudom.
Klári kérdően néz fel Karira. Szemeiből még folynak a könnyek. Kari lenéz Klárira, és letörli a könnyeit.
Rendben van. Többé nem csinálom. Mondja halkan, szinte suttogva. A fegyveremet is visszaadom a rendőrségnek. Nem kell.
Klárin, most látszik egy kis mosoly az arcán, most már boldog, hogy megmentette szerelmét.

A lenti ajtócsikorgásra lettek figyelmesek. Megjött a gyerek. Gyerek, most már mosolyog Kari is, hisz már felnőtt tizenkilenc éves. Mire ezt kimondta, Péter már fent volt a felső szinten a szobába.
- Apa mit csináltál?
- Semmit fiam, nyugtatta Klári a fiát. Egyet nyelt felnézett a férfira, és ezt mondta fiának. Csak éppen, hangja kissé elcsuklót-, azt magyarázta el, hogy hogyan kell a fegyvert összeszerelni.
Ránézett a hamutartóra.
- Hát az?
- Az egy számla, ami már egyszer befizettünk, és még egyszer kiküldték, hogy fizessük be.
- Ugye Klári?
- Igen.
Kari lenézett, és megpuszilta az arcát. 

---------------------------------folyt. köv------------------------------------- 

Idő után, az ember úgy érzi, hogy már mindent megtett. Csak úgy érzi, de ha jobban odafigyel, akkor rájön, hogy semmit sem tett. Halad a korral, azt hiszi. Lényegében mindenről lemarad.
Nem tudja, és nem érti, hogy hová fejlődik a világ. Mikor, és mit kell csinálni, és felmérni, hogy tovább fejődjünk. Szerencsére már tudjuk, hogy a fejlődést csak Mi csináljuk. Életünkbe, csak azok szólhatnak bele, akik Minket ismernek, és szeretnek. Nekik van beleszólásuk az életünkbe. Másnak nincs.
Idő után, bizony elfáradtunk, és bele törődtünk, hogy már nincs tovább. Belefáradunk, befelé fordultunk. Csak annak élünk, hogy a napi betevőnk meglegyen. Nem törődünk semmivel, csak arra koncentrálunk, hogy a napszakban, amiben élünk jól, és gondmentesen teljen el. Ez a célunk. Öregszünk. Öregkorban, már csak lézengünk, és másokra vagyunk utalva. Gyermekeinkre.
Idő után Ők fogak gondoskodni Rólunk, úgy ahogy Mi gondoskodtunk Róluk, amikor kicsit voltak.
Sok szeretettel. Mi ezt reméljük, hogy ebből mi lesz, azt még nem tudjuk.

Kora reggel van. Ilyenkor az Emberek még alszanak. Nézem az órámat a telefonban. Öt óra három. Már itt kéne lennie. A menetrend szerint már itt kéne lenni. Na végre jön. Felszállok. Leültem egy kettes ülésre. Következő megállóban felszáll két fiatal. Hetykén ledobják magukat az előttem lévő ülésre.
A két fiatal elkezdet értelmesen beszélgetni:

- Hallottad? -kérdi az egyik.
- Mit?
- Hát azt a hülyét.
- Melyiket?
- Azt a tévében.
- Azt?
- Ja, azt.
- Mit mondod?
- Azt nem tudom, de biztosan jót.
- Honnét gondolod.
- Őseim reggel erről beszéltek, mikor itták a kávét.
- Miről?
- Hát arról a hülyéről.
- Ja, mit is mondod.
- Nem mindegy.
- Hát, ha Te mondod.

Erre a két fiatal, jelzett, és leszálltak a buszról. Tényleg egészen jó kis téma volt, és érdemes volt oda figyelni. Annyira lenyűgözött a beszélgetés, és a téma, hogy a körülöttük ülők erre teljesen felébredtek.

Tanyavilág, ami messze van a várostól, zajtól ott, ahol a csend uralkodik a fűben a békésen a hangya, mászik tücsök, húzza a nótát és így lesz szép a tanyavilág.

Tanyavilágban van egy házikó mellett az istálló, van, ahol ló, szarvas marha és baloldalt a finom szalma van.

Hajnal négy óra van. Távolból a szürke marha bőgése hallatszik, kint a karámban a boldog lovak nyerítése töri meg a csendet.

A harmatos fűben a pocok lábnyomai látszanak. Macska a lócán ül és kémleli a tájat valami zsákmány után.

Kati a kutyák ugatására kell, ablakhoz meggy kinéz, de nem lát semmit. Máskor önmagától szokott felébredni, de most a kutyák ugattak.

- Valami állat lehetett az erdő szélén.

  Fél álomba mondja Pál.

- Lehet. -feleli Kati

Kimegy a konyhába és lefőzi a malátakávét, szép lassan kortyolgatja, hogy érezze a kávé hatását, majd felöltözik, hosszú haját befonja. Fejére felteszi a kendőt, mert fejni megy.

Első útja az istállóhoz vezet, s már feji kézzel

Riskát, a tehenet, megfogja a tőgyeit, és kézzel húzza őket, s lám előcsalja a jó ízű, tiszta tejet. A friss tejet az edénybe önti. Közben énekli a maga által költött " a friss tej gyorsan alszik " című dalocskát. Bent a házban Pali, a férj, Apja és a gyermek is felébred. A két felnőtt orrát megcsapta a kávé illata. Ipának a kávé mellé járt a fél pálinka. Lackó - a gyermek - a reggeli után a seprűnyélen lovagolt. Egy kis idő múlva "teljes vágtában" a karám felé vette az útját. Megállt a lovaknál, akik oda mentek hozzá és megsimogatta őket, s nézte a szép lovakat. Pali a traktorra felszerelte az ekét és indítja modern gépét. Int a nejének, s elhajtott a földre, hogy felszántsa. Hat hektárja van a családnak. Ipa most a lány után néz, hogy mit csinál. Nézi, hogy kézzel feji a Riskát és közben emlékszik, s még mindig benne látja a rég elvesztett párját a szép szemű, csinos Mariskát. Nézi a lányt, és közben somolyog. Emlékszik, hogy mily régen volt már fiatal, mikor este eljött és oda bújt a Mariskához és e szót mondta:

- " Béforduljak "

- Ha akarja?

- Akarja. 

Igen, Ők még így csinálták. Titokban a dunyha alatt, mert ne hogy a szülők meghallják, hogy mit csinálnak a dunyha alatt. Kati még mindig feji a tehenet. Közben beszalad Lackó.

- Édesanyám kérnék friss tejet. Lackó bele meríti a bögrét az edénybe, de alig tudja átszakítani a tej felső részét.

- Édesanya vastag a füle.

- Az nem füle, hanem föle mosolyogva mondta Piri.

- Lackó is nevet -viccelt-. Megissza és kirohan az istállóból.

Lány észre veszi, hogy az Ipa nézi és megkérdi, hogy mit kér kedves Ipa?

- Lyányom kéne egy bögre finom bögre tejet, amit az unokám is ivott.

- Tessék Ipa, s nyújtja a kancsót.

Ipa meghúzza és összeesik. Piros gyorsan odamegy és próbálja újra életre kelteni, de nem sikerül, s kiabálja

- Ipa!

- Ipa, drága jó Ipa.

Ezt ne csinálja !

Szükség van még Magára.

Fut a telefonhoz és hívja párját, Pált. Gyere, siess gyorsan, mert az Öreg összeesett. Pál öt percen belül ott volt az istállóban. Hívták az orvost, kijött, de már csak a halált tudta megállapítani az Ipánál.

Tanyavilág, milyen furcsa ez a világ, de még is valódi a játék és a színhely távol a várostól és a világtól.

TANYAVILÁG

Tanyavilág,

Mert itt van élet és halál,

Mert itt csak magadra vagy utalva,

Hogy hol a helyed, itt az életet megmutatja.

Neked jó és tetszik,

Később, majd az Ember emlékezik,

Hogy mily szép volt ez a világ.

A tanyavilág.

Az igazi, szép, csendes világ.