írott művek

verselo•  2011. február 24. 14:07

Fegyver

VII. rész.    - Hilda kibeszélése -

 

Miután Károly, és János elhagyták az épületet, befordultak a sarkon, és beleütköznek Károly volt barátjába Koncz hadnagyba.

- Szia, már mész.

- Igen, mert még kell mennem a Postára, és bevásárolnom is kell.

- Irigyellek Téged barátom. - mondta e kedves szavakat János.

- Miért is?

- Mert egy fiatal csinos lánnyal dolgozol együtt.

- Jani, így hozta az élet. - feleli viccesen Károly.

- Tényleg csinos a Hölgy, ezt meg kell jegyezni, hogy nagyon csinos. Kár, hogy nem vagyok fiatal, mint Te barátom.

- Na, de már megyek, mert nálunk hamar zárnak a boltok.

- Szia.

- Szia.

Károly, és a fiatal alhadnagy is elköszönt egymástól.

 

Miután Károly hazament, elintézte dolgait. Ez idő alatt Hilda elolvasta az aktákat, és jelentette Bocskainak, hogy felkészült a feladatra.

Bocskai visszahívta Károlyt, hogy holnap reggelre legyen bent a kapitányságon.

 

Vacsoránál Kari elmesélte a történteket a családjának, és elmondta, hogy már reggel visszakel menni Pestre, a kapitányságra, mert úgy néz ki, hogy beindul az akció.

 

- Apa a nő, a társad, hogy néz ki? - kérdi Péter.

- Csinos a Hölgy.

- Nana, még féltékeny leszek. - mondja nevetve Klári.

- Milyen, hogy néz ki. -mond Apa

- Jó rá nézni, kellemes külső, fél hosszú vörös hajú, Hölgy. Ja és még ebhez annyi, hogy őrnagyi rangban van. Ennyi elég legyen, mert lekel feküdnöm, mert holnap kezdődik a megbeszélés.

 

Másnap reggel Károly 8 órára már a kapitányságon van. Benyit a szobába, ott van Bocskai ezredes, Rózsa őrnagy, Dénes alhadnagy.

 

- Jó reggelt!

- Neked is Károly, már vártunk feleli Bocskai.

 

Akkor, ha megengeditek átveszem a szót, tehát mindenki tudja, hogy miről van szó, nem kell ecsetelnem a történetet.

Megkérlek titeket, hogy üljetek össze, és beszéljétek meg az akció "forgató könyvét".

Sok szerencsét, az akciótokhoz, fogjátok el, és gyertek vissza épségben.

 

Bocskai elköszönt mindenkitől, és távozott.

verselo•  2011. február 22. 19:17

Fegyver


VI. rész.  - társ megismerése, tényállás rövid ismertetése - 

 

Két nap múlva, reggel 8 órakor szól a telefon. Kari a fürdőszobából jön ki, derekán a törülköző, kezében a fogkefe, épen fogat mos, mikor meghallotta a csörgést.

  - Halló!

  - Te vagy az Károly, Bocskai vagyok.

  - Igen, fogat mosok.

  - Be tudnál jönni 10 órára, mert akkor jön hozzám az új kolléga.

  - Persze, eszek egy pár falatot, és indulok.

  - Köszönöm, szia.

  - Szia. - Ez hamar ment - gondolja magába Károly.

 

Peti, be kell mennem, szólj Anyádnak, hogy elmentem, jó!  - Péter most kelt fel - Apa szólok. - válaszol vissza. Vigyázz magadra.

Beült a kocsiba, és a kapitányság felé vette az útirányt.

Lépcsőn felfelé haladva találkozott régi barátjával, Dénes János hadnaggyal. Egy pár szót váltottak, majd egy mástól elköszöntek, és ment az ezredes irodája felé.

Ajtóhoz ér.

Kopog. - Egy hang a szobából, Lacié. - Tessék.

Benyit.

Gyere - gyere csak beljebb, invitálja Bocskai, Károlyt.

Asztalnál egy fiatal hölgy társaságával az alhadnagy, és az ezredes ül.

 

  - Lányod?

  - Nem. -feleli.

  - A hölgy az őrnagy.

  - Hölgy feláll, feszesen kihúzza magát, és jelentkezik.

    Tóth őrnagy, szolgálatra jelentkezem, nevem Rózsa Hilda, rangom őrnagy.

  - Pihenj, jaj bocsánat. -szólal meg Károly a meglepetéstől, én már nem tartozom az állomány soraiba.

- Tudom, az ezredes elvtárs, már ezt jelezte felém.

- Bocsánat, szólal meg az ezredes, ki jelölöm az akció csoport tagjait.

Parancsnok Rózsa Hilda nyomozóőrnagy, tanácsadó Tóth Károly nyugalmazott nyomozó, és a csoport tagja a fiatal Dénes János nyomozóalhadnagy. A nyomozást Rózsa Hilda őrnagy vezeti. Mindenki érti, fejbólintással jelezték, hogy megértették. 

  - Akkor már ez, is meg van. Már nem zavarlak Titeket, beszélgessetek csak nyugodtan. Úgy is van dolgom a Városban. -szólalt meg Laci, és Károlyra mosolygott. Kifelé menet az irodából még egyszer visszanéz, kezével int, csak nyugodtan Karcsi, csak nyugodtan.

 

   - Ne haragudjon, -szólal mag a meglepődéstől Karcsi - teljesen mást vártam.

    - Gondolom, hogy egy férfit várt őrnagy elvtárs.

    - Kérem, Hilda ezt hagyjuk, nem tudom, hogy tegező viszonyba lehetünk egymással, vagy nem?

    - Egész nyugodtan, Károly

    - Köszönöm, Hilda.  

          

Akkor térjünk a tárgyra. Két éve 1968 szeptemberében a recski bánya vállalatnál egy nagy arányú sikkasztás történt, gyilkossággal egybekötve. Az Illetőnek sikerült elmenekülnie, kértük az Interpol segítségét, és most mondta az ezredes elvtárs, hogy megfigyelték, és visszajött hazánkba. Akkor Már majd nem mindent tudsz. Igen. Károly folytatja, az illető hazánkban bujkál valahol. Valószínűleg még Recsken van a bányában. Ennyi röviden a tényállás. Ha kíváncsi vagy a többire,

Itt vannak az akták, az íróasztalon, nyugodtan olvasd át, s jelezd, ha csinálhatjuk az akciót, a körözött személy elfogására.

Továbbá tájékoztatlak, Hilda, hogy a nyomozást, és az elfogást Te vezetett, én csak tanácsadó, és idéző jelbe segítő társad vagyok. Ha mód van rá, az akcióban, gyakorlatban nem szeretnék részt venni, csak elméletben.

 

    - Hilda, így megfelel a felállás.

    - Természetesen Károly, köszönöm előre is, hogy mellettem kitartasz, és segítesz.

    - Akkor Hilda jó munkát, az akták elő készítve. Telefonszámom leadva. Bármikor szólhatsz.

    - Rendben Károly, átolvasom őket, és utána egyeztetünk.

    - Hilda várom a hívásodat.

 

Kezet fogtak, elköszöntek egymástól, és távozott az épületből Karcsi.

 

------------folyt. köv.--------------- 

verselo•  2011. február 20. 10:00

Fegyver

V. rész.  – hazafelé -

 

Kari a kapitányságtól 20 km-re lakott. Az út egy része erdő szélén vezetett, ez kb. egy 5 km-es szakasz volt. A KRESZ táblán feltolt tüntetve a vad veszély. Az egyik kanyarból jött kifelé, amikor egy fiatal őz ugrott át a kocsi motorház tetején.

  - Kurva életbe, már csak ez hiányzott. - káromkodott.- István a barátja, / Vadász társaság elnöke / aki az "anyós" ülésen volt, azt mondta Karcsinak.

  - Nyugodj meg, elrendezzük. 

Fékezett, pár méter után megállt. Kocsiból kiszálltak, az őzt megnézték, sérülése nem volt. Az állat kicsit zihált, megnyugodott, felállt, és tovább szalad.

Kocsin semmi nyom nem volt az ugrásnak. Beültek, megbeszélték az esetet, Istvánt elvitte a vadászházhoz, és hazafelé vette az irányt, óvatosan vezetett.

Otthon, vacsora után elmesélte, hogy hogyan járt, majd szólt, ha keresi a rendőrségtől a Bocskai, akkor szóljanak neki azonnal.

  - Apa, elvállaltad. - kérdezte Peti.

  - Még nem fiam, először beszélek a fiatal őrnaggyal, és utána döntök, hogy igen, vagy nem.

  - Kari, ha elvállalod, akkor mi lesz. - kérdi Klári

  - Ez annyira fontos Neked.

  - Nyugi, csak kérdeztem, mielőtt még dühbe jönnél.

  - Bocskaival azt beszéltük meg, hogy megismerem az őrnagyot, beszélgetünk, és.

  - Szereped? - szól közbe Peti.

  - Várj, folytatom, tulajdonképpen a teljes felelősség az övé én csak, mint rányitó veszek részt, a szereposztásban.

  - Akkor hogyan kerül ki a Főiskoláról, ha ezt sem tudja megoldani.

  - Na, most ülj le fiam mellém. - szólt Károly-

  - Ha valaki kikerül az iskolapadból a nagy büdös Életbe, amikor az első feladatot megkapja, biztos, hogy nem tudja megoldani. Teljesen más az elméleti, és a szakmai gyakorlat. Iskolában bábukkal, rajzokkal játszik, készül fel a tanuló tiszt, de kint az Életben más, kint igazi élőlények vannak, akik még vissza is lőhetnek. Tehát, a tisztnek nincs szakmai tapasztalata.

  - Érted?

  - Most már értem, Apa.

 

Beszélgetés után nyugovóra tértek.

 

---------------foly. köv.---------------- 

verselo•  2011. február 19. 14:48

Fegyver

IV. rész.   - rábeszélés -

 

Az ezredes, mikor letette a kagylót akkor már tudta, hogy ez nehéz dió lesz. Tudta, hogy Károly ha valamit elhatározz, akkor Őt nehéz meggyőzni, de a nyomozás, és a siker érdekében meg kell próbálni, hogy elfogadja a számára az új kihívást. Miután így töpreng, hogy hogyan kezdje el, és hogyan kérje meg a nyugállományban lévő / volt / őrnagyot, a hűtőszekrényhez megy, és kiveszi a behűtött Whyskis üveget, tölt a poharába egy kicsit és megissza.

Majd leszól az ügyeletre.

Ügyeletes felveszi a kagylót, bejelentkezik.

Bocskay utasítja, az ügyeletest, hogy ha Tóth Károly nevű illető megérkezik, és Őt keresi, azonnal engedjék fel. Nem kell felkísérni az irodájába.

 

Két óra múlva Károly megérkezik. Ügyeletes az utasítás szerint jár el. Bocskai ajtaján kopogtatnak.

      - Tessék - kiszól Bocskai. 

Ajtó kinyílik, belép Károly, farmernadrágban, kockás rövid ujjú piros mintás gyűrt ingben, -ami a nadrágból ki van hajtva-, szandálban.

Károly, de jó, hogy itt vagy, és látlak. Kari ránéz az ezredesre, kissé mosolyog. - ez már gyanús, ez már megint meg akar kérni valami szívességre, mint múltkor. - Elmélkedik magában.

Nagyon jó színed van. Látom teljesen pihent vagy. Vállon veregeti László, Karit.

Igen, jól telt a nyár. Végre együtt volt a család, és nyugodtan pihentünk.

László nehezen kezdi el a mondókáját. Megkínálhatlak valamire, iszol valamit, egy kis Whyskit?

  - Nem, kocsival jöttem, tudod, ez már a jogsimba kerülhet, ha iszom, már nem vagyok rendőr.

  - Hagyd már. - mosolyog László.

  - Megvan még a jó öreg tragacs.

  - A Zsigulira gondolsz?

  - Igen.

  - Hány éves már az autód?

  - Most öt. Bocsáss meg, de ugye nem ezért hívattál, hogy az autóm felől érdeklődjél.

  - Nem, igazad van.

 

Ezredes tölt, egy limonádét Karcsi poharába, magáéba pedig egy kis Whyskit.

 

Egészségedre. Kicsit isznak a poharakból, majd László egyet nyel, és elkezdi a mondókáját:

Karcsi emlékszel ég a tavalyi esettünkre. Melyikre?

Arra a sikkasztásra, amikor a férfi megszökött a kezünk közül külföldre, de az Interpoltól megkaptuk a jelentést, hogy hazajött, de nem találjuk sehol se. Ha jól tudom, akkor a Te ügyed volt. Már rémlik valami.

Károly, arra szeretnélek megkérni, hogy segíts.

 

     - Laci, elméletben kéred vagy gyakorlatban is.

     - Mi az én szerepem, ha elvállalom?

     - A Te szereped, mint külső, nyomozást segítő tiszt.

     - Ha igent mondok, mekkora a beleszólásom, és az irányításom.

     - Teles mértékben Te vagy az irányító tiszt, és alád, van rendelve egy fiatal nyomozó őrnagy.

     - Megismerhetem a fiatal tisztet?

     - Természetesen.

     - Elvállalod a feladatod, Karcsi?

     - Laci, ha beszéltem az őrnaggyal, akkor mennyi gondolkodási időm van a feladat elválására.

     - Mivel az idő sürget, így 24 órát kapsz.

     - Így, jó lesz.

     - Megfelel.

     - Kezet fogtak a mielőbbi, viszont látásra. Bocskai utána szólt, hogy majd hívjak, ha az őrnagyot, kihelyezik a kapitányságra.

 

Károly a kocsi motorját beindítja, és haza felé vette az irányt. 

 

-----------  folyt. köv. ------------------                                                      

verselo•  2011. február 17. 17:37

Fegyver

       III. rész.    - kérés –

 

Három hónap múlva:
Bocskai az irodájából telefonom hívja Tóthtékat. Telefon kicsöng, de senki nem veszi fel a készüléket.
Hol a fenébe lehet ez a Tóth, miért nem veszi fel ezt a kurva telefont - bosszankodik Bocskai.
Újra tárcsáz, de semmi, megpróbálja még egyszer, de most sem veszi fel a készüléket senki.
Mérgébe a dohányzó asztalra nagyot üt, a fenébe, mikor most kellene a szakmai tapasztalata, akkor nincs a vonal másik végén, - őrjöng - és az asztalra csap. Akkorát, hogy a hamutartó is megemelkedik, majd újra visszazuhan.
Egy óra múlva újra tárcsáz. Elhatározta, hogy a negyedik csengésnél abba hagyja, és már többé nem fogja keresni Tóthot.
Készülék kicseng. Egy, kettő, hár........om, né.... Már majd nem letette, mikor megszólalt egy női hang.

- Halló, tessék Tóth lakás.
- Jó napot, Bocskai ezredes vagyok a rendőrségtől, és Károlyt keresem.
- Mindjárt hívom.
- Kari, keresnek a szervtől - kiabál Klári.
- Ki?
- Valami Bocsai vagy Bocskai, a fene se tudja.
- Fenébe mit akar?
- Azt nem mondta - feleli Klári.
- Szervusz Károly, Bocskai vagyok.
- Szervusz László, miben segíthetek?
- Károly, arra szeretnélek megkérni, hogy ha tudnál, akkor befáradnál hozzám a kapitányságra, hétfőn.
- Már nem tartozom Hozzátok Laci.
- Tudom, tudom, csak bajban vagyok és a Te szakmai tapasztalatod kéne ebben az ügyben, ha
segítenél?

Kari, Klárira néz, aki a beszélgetés alatt ott állt mellette, megvonja a vállát, tanácstalan.
Klári súgja Karcsinak, menj, besegíts neki.

- Laci, akkor hétfőn reggel kilencre elmegyek Hozzád.
- Köszönöm szépen.
- Szervusz.
- Szervusz, akkor hétfőn.

Leteszik a készüléket. Mi a fenét akar ez a Bocskai, hiszen mondtam neki a múltkor, hogy már befejeztem a tevékenységemet a rendőrséggel. Kari, bemész meghallgatod, esetleg ha úgy látod, akkor segítesz, és hazajössz. Nyugtatja Klári Kareszt. Ne idegeskedj, nem éri meg.