Idő után.

Idő után, az ember úgy érzi, hogy már mindent megtett. Csak úgy érzi, de ha jobban odafigyel, akkor rájön, hogy semmit sem tett. Halad a korral, azt hiszi. Lényegében mindenről lemarad.
Nem tudja, és nem érti, hogy hová fejlődik a világ. Mikor, és mit kell csinálni, és felmérni, hogy tovább fejődjünk. Szerencsére már tudjuk, hogy a fejlődést csak Mi csináljuk. Életünkbe, csak azok szólhatnak bele, akik Minket ismernek, és szeretnek. Nekik van beleszólásuk az életünkbe. Másnak nincs.
Idő után, bizony elfáradtunk, és bele törődtünk, hogy már nincs tovább. Belefáradunk, befelé fordultunk. Csak annak élünk, hogy a napi betevőnk meglegyen. Nem törődünk semmivel, csak arra koncentrálunk, hogy a napszakban, amiben élünk jól, és gondmentesen teljen el. Ez a célunk. Öregszünk. Öregkorban, már csak lézengünk, és másokra vagyunk utalva. Gyermekeinkre.
Idő után Ők fogak gondoskodni Rólunk, úgy ahogy Mi gondoskodtunk Róluk, amikor kicsit voltak.
Sok szeretettel. Mi ezt reméljük, hogy ebből mi lesz, azt még nem tudjuk.