Fegyver

verselo•  2011. február 13. 13:27

II. rész.- döntés –

 

Peti, Apjára nézett.


- Ugye Apa nem? -még mindig nem hitt Apjának

- Nem, hidd el, hogy nem. Nem tudnék ilyet tenni. Hidd el fiam.

Ez már teljesen megnyugtatta a fiút. 

Eldöntöttem, hogy visszaadom a fegyvert a rendőrségnek. Már nem kell. Nem szolgálok, nem vagyok már hivatásos. Úgyhogy, holnap reggel visszaviszem az ezredes elvtársnak a fegyvert. Evvel a mondattal az egész Családot megnyugtatta.

Másnap.

Tóth Károly nyugalmazott rendőr őrnagy telefonon felhívja, és bejelentkezik Bocskai László ezredesnél.

- Ezredes elvtárs Tóth Károly nyugalmazott őrnagy vagyok.
- Szervusz őrnagy elvtárs, miben segíthetek.
- Szeretnék egy időpontot kérni, ha ráérsz csak pár percet, rabolnék el a napodból.
- Bármikor jöhetsz, szeretettel várlak. Intézkedem, hogy ha megjelensz, akkor azonnal kísérjenek fel hozzám.

Fél óra múlva kopogtatnak az ezredes ajtaján. Belép a tizedes.


- Ezredes elvtárs jelentem Tóth Károly elvtárs kér bebocsátást.
- Küldje be.
Ajtón belép Károly.


- Szervusz Tóth elvtárs.
- Ezredes elvtárs kérek ...


Ezredes int, felejtsük el a formaságot, Neked már nem kell Károly. Parancsolj, foglal helyett. Leültek a dohányzó asztalhoz.


- Mi járatban vagy erre felé, miben segíthetek?
- Károly még mindig picit rémült, alig tudja elkezdeni a mondókáját.

Nem tudja, hogy hogyan szólítsa az ezredest, mert nemigen voltak Ők jó viszonyban egymással.


- Nyög már ki.
- Hát csak annyi lenne, egyet nyel, de folytatja, hogy elhatároztam, hogy visszaadom a szolgálati fegyveremet.
- De hát miért, és jól meg gondoltat?
- Nyugodtabban szeretnék élni a családommal, elszeretném felejteni a szolgálati időmet, amit itt töltöttem. Tejesen civil állampolgár szeretnék lenni, a szó szoros értelemben.
- Válaszod, és az elhatározásodat sajnálattal elfogadom, és köszönöm, hogy behoztad a fegyvert.
- Károly átadja az ezredesnek a fegyvert.
- Remélem a kettőnk közötti barátság azért megmarad a civil életben is. - mosolyog Bocskai.
- Persze. - feleli rá Károly.
- Ne haragudj, de most távoznák, mert a családdal nyaralni megyünk, és oda lent várnak. -füllentett.
- Persze nem tarthatlak itt. Jó nyaralást kívánok. Egy utolsó kézfogás, és Károly távozott az irodából.


Kilép az épületből és egy nagyot kiállt:

S I K E R Ü L T.

A járó kelők az utcán rá néztek, őrült.
Ők nem tudták, hogy Kari, miért kiabált. Most már Károly teljesen nyugodt volt, hogy amit régebben nem, mert megcsinálni, most megtette.

Boldogan ment haza, és délután, mikor Klári, és Peti hazajöttek a munkából örömmel közölte, hogy bent járt Bocskainál és visszaadta a fegyvert.
Másnap összecsomagoltak, és Balatonfenyves felé vették az irányt. Boldogan ott töltötték a nyár egyik hónapját. Mindent elfeledve, teljesen ki kapcsolódva, csak úgy hárman szabadon. 

         --------------------------folyt. köv.------------------------- 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pepo2011. február 13. 17:33

:)