Fegyver

 I. rész - kísérlet –

Asztalon a papír, rajta ez a szöveg olvasható, vastag ceruzával, és jól láthatóan.

”Meguntam az Életem itt hagyok Rátok mindent, szerettelek Titeket, de már nem bírom tovább.
Károly.”

Megtöltött fegyvert, Károly a halántékához emeli, bal mutató ujja a ravaszon, szép finoman húzza hátra, készül, hogy tervét végrehajtsa, ekkor nyílik az ajtó, és Klári kiált!
- Kari Ne!
Karcsi oldalra néz, és látja, hogy Klári szeméből elő jött a könny.
- Kérlek NE! - mondja Klári még egyszer.
Karcsi elengedi a ravaszt, szépen leteszi a fegyvert az asztalra, két kezét a fejéhez emeli, letörli a könnyeit, asztalhoz nyúl, hogy a papírt össze gyűrje. Előveszi az öngyújtóját, és meggyújtja a papírt, hogy Klári ne olvassa el a búcsú levelét. A hamu, a hamutálba esik.
Ez szörnyű, hogy még ez sem sikerült, nem vagyok én ember, hogy még ezt sem tudtam, megcsinálni. Sopánkodik félhangosan Kari.
Klári oda rohan hozzá, és átöleli.
- Miért csináltad?
- Szeretlek.
- Tudom.
- Hát akkor miért? - újból kérdi Klári.
- Nem tudom.
Klári kérdően néz fel Karira. Szemeiből még folynak a könnyek. Kari lenéz Klárira, és letörli a könnyeit.
Rendben van. Többé nem csinálom. Mondja halkan, szinte suttogva. A fegyveremet is visszaadom a rendőrségnek. Nem kell.
Klárin, most látszik egy kis mosoly az arcán, most már boldog, hogy megmentette szerelmét.

A lenti ajtócsikorgásra lettek figyelmesek. Megjött a gyerek. Gyerek, most már mosolyog Kari is, hisz már felnőtt tizenkilenc éves. Mire ezt kimondta, Péter már fent volt a felső szinten a szobába.
- Apa mit csináltál?
- Semmit fiam, nyugtatta Klári a fiát. Egyet nyelt felnézett a férfira, és ezt mondta fiának. Csak éppen, hangja kissé elcsuklót-, azt magyarázta el, hogy hogyan kell a fegyvert összeszerelni.
Ránézett a hamutartóra.
- Hát az?
- Az egy számla, ami már egyszer befizettünk, és még egyszer kiküldték, hogy fizessük be.
- Ugye Klári?
- Igen.
Kari lenézett, és megpuszilta az arcát. 

---------------------------------folyt. köv-------------------------------------