SZolt a szív

Szólt a szív

Emlékszel, mennyi édes óra

Hány édes pillanat

Emléke köszönt engem meg téged

E rezgő lomb alatt?

Ajkaink nem szólt, csak egybeforrott,

S összedobbant szívünk

S bár sötét volt, egész sugárözön

Ragyogott körülünk.

S mégis a kétely sötét árnya

Kínozza szívedet,

S még egyre az a kérdés járja

"Szeretsz-e engemet?

O, tudd meg, hogy e három szócska

O, tudd meg, hogy e három szócska,

Úgy érzem, hogy a pokol kínja

Égeti lelkemet.

O, hallanád csak e zaklatott szív,

Hangtalan beszédét,

Elhinnéd, tudom, hogy szeretlek

S többet nem kérdenéd!

Vilhelem-Margareta O.