Noktürn 2

Noktürn 2

izzad az ágynemű, szűköl a függöny,
édesedik a láz, felevickél a káosz;
lebukik szeszéllyel, mohón virrad,
majd makacs torlaszok mögül károg
garázdán és életszerűen az este,
s tisztulnak feszülő testem csodái,
míg megsebeznek az éjszaka barázdái.

fogasra akasztott árnyékok nehezülnek,
majd eltűnnek a megnyesett alkonyban,
most bús romlandóság fordul állandóságba,
és csak lézengek a puszta halandóságban;
mialatt áthallott görcseim simogatnak
bukott párnákon és lezárt takarókon,
elfelejtenek az éjszaka barázdái.

a napos oldal, akár egy hűtlen luvnya,
az ágyába csalogat, vígan dagonyázik
kotorék vonzásaival mélysötét lelkemen,
mozdulatlan fekszem, mocskos enigmáit
öklendezi elmém peremére, és megnevez,
s amíg merőleges a szerelem himnusza,
addig remegnek az éjszaka barázdái.

mint a gyertyacsonk a hallgatag éjfél
matt és csábító nincstelenségében,
úgy fogyok el életet remélvén,
gazok között, kráterem mélyén.

egy délibáb
csillagtalan távolba menetel
eufóriát hajszoló emberen.

2015. március 22.