Metamorfózis

Metamorfózis
Sz-nak

merre és hogyan
találjuk meg önmagunkat a ködben?

tapogatózva, lassan lépkedve,
vagy rohanva, mégis botladozva,
Vergiliusként az ösvényen láttam
Athénban a mesélő köveket,
Velencében a naplementéket,
Balkánon az égverő hegyeket
és csillagokat a bécsi éjben
- lehetnének irányjelzők
holmi post mortem misztériumok
magával ragadó hevenyén,
mégse éreztem a bóják súlyát,
és álmatlanságomban felsejlik,
hogy lehetnék még ennél
jelentőségteljesebb
és jelentéktelenebb
szentséged vad peremén?

nézz rám, nézd a kopott karcot!
akár egy férfi a folyóparton
cinkos és hűséges szörnyeivel,
megannyi éles szálkáival
és metsző éjszakáival.
nézd a szemeket! nézd az arcot!
- ennyit látni a túloldalról.

édes...
aztán
megtanítottál járni a vízen.

a világ rozsdás keretén,
zaj és csönd hitvány határán
figyeled szabadulásomat,
alázatom végtelen szerepét,
és kézre adom a mostanáig
eltékozolt átalakulásomat
ölelésed viharos tengerén:

árva féregből szerelmes Pán.

rád testálom metamorfózisomat.

2016. február 27.