Kronosz felfalja saját gyermekét

Kronosz felfalja saját gyermekét

mocskos bíborban születtem,
hörögve, oxigént okádva.
rettegtem a fény álarcát,
és rettegtem a sötét igazát;
parttalan duellum.
az elmosódott jelkulcs a törvényhez
minden bájjal megteremti
saját, véget nem érő örvényem,
és így teszi le alapjait
egy elkorcsosult vallomás.
a bűn kettős állampolgára lettem.

most már ideje lenne gyónni...

- mea maxima culpa -
kezdeném, de feleszmélek.
limlom, gizgaz kacatok
a fakóvá vedlett mosolyok,
miknek silánya évődik
retinám szilánkjaiban,
karcosan, hamisan.
elfogyott a búcsúcédula.

szeretőm - egy sínpár -
az árnyékom, akár Kronosz,
felfalja saját gyermekét.

Lélekkotró, torz epifánia kergeti elmém,
mely falu neppere és gengsztere szent Kajafás.

2014. április 13.