Isten szabadnapos

Isten szabadnapos

szakrálisan pofán vágott a gyűlölet,
mialatt Drezda szelleme kísértett.

vérrel és hamuval megteremtett
önigazolás,
ott bujkál minden visszhangban,
hiúságos örvényében,
a pöröly törvényében,
a békejobbod cicomás köntösében.

körém szakadtak mohó vágyaid,
annak is suta táncai;
a lélektelen árnyak keringője
géppuska-ropogásban manifesztálódik.

üvölt a klezmer a rakéták süvítésében.

magam vagyok. a filiszteusokkal vagyok.
meg-megállva egy romváros kertjében,
szögesdróttal és falakkal körbevett
kínzókamra -
ezt látom konténerkék csillagodban.
ölebeid hátán az államok fölé ájulsz,
s lehántod a józanságod a telepeseidről.

egy csónakban két nép lélegzik:
az egyik evez, az ostor pedig nálad.
tetteid az örökkévalóban az ember szégyene.

a cenzúra leplének áldása mögött,
csak tapsolód a gyermekek sikolyát.

hiszen, ebben a jelentéktelen jelenben
az erkölcs
csupán korhadt kérgekkel megtámasztott
homokvár.

Isten - valószínűleg - szabadnapos...

2014. augusztus 14.